Enrico Rava – Joe Lovano: Roma

Száznegyvenhat: a két muzsikus éveinek száma. Az olasz jazz rangidős trombitása nyolcvan, a sziciliai hátterű amerikai szaxofonos hatvanhat éves volt a római koncert felvételekor. Ez azonban játék az évszámokkal, a zenén a legkevésbé sem érződik az idő múlása. Az eleinte avantgárd beállítottságú Rava első lemeze 1975-ben jelent meg az ECM kiadónál; Lovano két és fél évtizedes Blue Note-korszaka után újonnan szerződött a német céghez. Szórványos találkozásaikat követően 2018-as turnéjuk volt az első, közös repertoárban formát öltő együttműködés közöttük. Tapasztalat, bölcsesség és kivételes mesterségbeli tudás: a lemez két veterán muzsikus tour de force-a, amelyen a találkozás alkalmi jellegéből következően nem a kompozíciók, nem kimunkált együttes játék, hanem az egyéni hangszeres megnyilatkozások állnak előtérben. A zongoránál a szárnykürtön játszó Rava honfitársa és tanítványa, Giovanni Guidi ül, aki a ritmusszekcióba két, Lovano által is nagyra értékelt fiatal amerikait hívott meg Dezron Douglas bőgős és Gerald Cleaver dobos személyében. A műsort két-két Rava- (Interiors, Secrets) és Lovano- (Fort Worth, Divine Timing) darab, zárásként pedig Lovano: Drum Song, Coltrane: Spiritual és Arlen: Over the Rainbow című számainak jazztörténeti kalandozásnak is beillő egyvelege alkotja. Több, mint egy óra intenzív, modern zene, tízperces vagy hosszabb egységekben, ami tág teret enged az önmegvalósításnak. A lemez azonban nem egyéni letétek mechanikusan következő sorozata: a szerzemények szilárd keretek között tartják a rögtönzéseket, az interaktivitás nemcsak a két fúvós, hanem az egész kvintett játékának meghatározója. Burjánzanak az energiák, Rava dinamikai fokozásokkal, Lovano a harmóniák szabad kezelésével, Guidi gazdagon strukturált játékkal, Douglas szvinges lüktetéssel, Cleaver inspiratív, váratlan fordulatokkal élő dobolással veszi ki részét a közös munkálkodásból. A prímet természetesen a két fúvós viszi szenvedélyes improvizációkkal, egymás át-átszövő vagy ellenpontozó szólamokkal. A lemez középpontjában a város szülöttjére, Ornette Colemanre és a texasi bluesra utaló Fort Worth áll játékos, lendületes témájával, a bőgő sétáló basszusmeneteivel és a két fúvós szárnyaló rögtönzéseivel. Végül, magyar vonatkozásként, a tárogató is megszólal Lovano jóvoltából.

4/5

(Gramofon, 2019 ősz)