Adyton-karácsony a szabad zenélés jegyében

Nem az egykori, legendás Kassák-karácsonyok folytatójaként, hanem tiszteletadó követőjeként rendezte meg az Adyton Alapítvány karácsonyi koncertjét az Opus Jazz Clubban december 18-án. A nagy sikerű esten a nagymarosi Adyton-tábor résztvevői és a Grencsó Kollektíva tagjai közös fellépéssel tettek hitet a szabad zenélés mellett.

Nincs kotta, nincsenek megszólaltatásra váró hangjegyek, csak néhány nem hivatásos hangszeres, énekes, akik augusztus végén, Nagymaroson, Szabados György utóbbi lakóhelyén összegyűlnek, hogy a mester tanításai szerint felszínre hozzák magukból a civilizációs és kulturális hatásoktól mentes, eredendő zeneiséget. Különböző hátterű és képzettségű muzsikusokból szerveződik az együttlétnek nevezett tábor immár ötödik éve, a résztvevők év közben is rendszeresen összegyűlnek muzsikálni, így merült fel a karácsonyi zenélés ötlete is, közösségi, kötetlen találkozás helyett színpadi produkció formáját öltve.

Grencsó István művészeti vezető ezúttal átadta a vezető szerepet Miklós Szilveszter ütőhangszeresnek, zenekarának többi tagját pedig besorolta a tizennégy fellépő közé. Ő maga kezdetben fafúvókás trombitát vett a kezébe, majd fő hangszerére, a tenorszaxofonra váltott. A zongora mögött Pozsár Máté ült, az egyik nagybőgőt Benkő Róbert kezelte; ők a nyári kurzus tanárai is. Mellettük énekes, hegedűs, csellós, gitáros, bőgősök, fuvolások, szaxofonosok, ütőhangszeres alkották a színpadra lépett csapatot.

Hagyományos észjárással nehéz azt felfogni, hogyan keletkezhet zene úgy, hogy semmi nincs előre megtervezve, lefektetve. Márpedig ezen az estén, Németh Zsolt alapítványi vezető rövid beköszöntőjét és Medgyesi Gabriellának a nyári tábor pillanatait felidéző rövid filmbejátszását követően, ez történt. Miklós Szilveszter a strukturált szabad rögtönzés módszerét kimunkáló amerikai Lawrence ’Butch’ Morris példája nyomán kézmozdulatokkal, karmesteri pálcájának intéseivel indukálta a hangok, hangzatok keletkezését, irányította – nem vezényelte! – a szabadon rögtönző zenekar mozgásának rezdüléseit, a dinamikai fokozásokat, a szólisták és a hangszercsoportok egymásba fonódó szólamait. A mintegy háromnegyedórás, kompozíciónak természetéből eredően nem nevezhető, inkább folyamatos kollektív, olykor egyéni zenei letétek sorozataként értelmezhető előadás, talán a körhöz szorosan kapcsolódó Veress Tamás grafikusművész tragikus elvesztése miatti fájdalom okán, költeményeiből is idézve, komor, méltóságteljes, olykor gyászos hangvételt öltött, rezzenéstelen figyelemre késztetve a termet megtöltő hallgatóságot.

Az amatőr és hivatásos jazzmuzsikusok együttműködéséből született műsor második részében Szabados György jól ismert, népi eredetű témát feldolgozó szerzeménye, a Regölés szólalt meg oldott hangulatban, a spontán zenélésnek a közelgő karácsony hangulatát előrevetítő örömével.

Közreműködtek:

• Bakos Bettika - ének
• Németh Zsófia - fuvola
• John Oslansky - szopránszaxofon
• Pantali Lőrinc - altszaxofon
• Pantali Bence - hegedű
• Krokovay Nóra - cselló
• Dóczi Bence - gitár
• Hoffmann Boldizsár - szintetizátor
• Kováts Zoltán Sándor - nagybőgő
• Schneider Vilmos - nagybőgő
• Lukács Péter - dob

valamint

• Grencsó István – trombita, szaxofon
• Pozsár Máté - zongora
• Benkő Róbert - nagybőgő

(magyarjazz.hu, 2019)

https://magyarjazz.hu/koncertbeszamolok/360-adyton-karacsony-a-szabad-zeneles-jegyeben