Kamilla gyertyái

Megjelent első nagylemeze, az IM listáján az év emberévé választották - szerencsés éve volt 1980 Dévai Nagy Kamillának. Elmélkedhetnénk ezzel kapcsolatban arról, hogy a tehetség előbb-utóbb megtalálja a kibontakozás felé vezető utat; s arról is, hogy a telekommunikáció sztárt kreál abból, akit egyszer kiválasztott. Most azonban a lemezről írunk, kicsit félve s bátortalanul, mert hátlapjára olyan kiváló költő írt rajongó ajánló sorokat, mint Vas István.

Bizonytalanságunk oka pedig az, hogy az összeállítást meghallgatván rajongásunk lángja mérsékeltebben lobog, mint ahogyan az esetleg ildomos volna. Elismerjük persze, hogy Dévai Kamilla nagyon szépén énekel, hogy bájos, megnyerő jelenség, s lemeze kellemes perceket szerez a hallgatóknak. Értékeljük azt, hogy lemezének anyagát tematikusán szerkesztett népdalokból állította össze, amelyekben a születéstől a születésig kíséri végig egy élet útját, s hogy ehhez kiváló társakra talált a Kaláka együttes tagjaiban. Méltányoljuk, hogy „modernizálni és személyesíteni” akarja a népdalokat, s még arról is hajlandók vagyunk elfeledkezni, hogy ez a modernizálás a címadó Gyújtottam gyertyát című dalban odáig megy, hogy barokkos kamarazenei kíséretet kap az énekes. Véleményünk ugyan az, hogy a népdalok modernizálásának legkézenfekvőbb módja a minél hitelesebb előadás, de - ha a megvalósítás igazolja - elvben semmiféle akadályát nem látjuk más elképzelések szárnybontogatásának.

Ezért hát a legmesszebbmenőkig eltekintenénk az autentikusság számonkérésétől — ha nem éreznénk egyfajta produkció-jelleget a létrejött zenei anyagban. Meghallgatható, élvezhető műsort állított össze Kamilla lemezére, s noha gyakran érvényesül, „hangjának páratlan egyénisége, kivételes ereje”, érzeteink szerint a míves válogatásban és előadásban éppen a népdalok keresetlen egyszerűsége, természetessége és személyessége halványul el; valahogyan az, ami e dalok bölcsőjéül szolgáló zárt, de azon belül teljes univerzum igézetét felkelthetné.

(Ifjúsági Magazin, 1981)