Elektronikus vegykonyha

(STRAVINSKY) Miközben Bartók és Kodály centená­riumának ünneplésével va­gyunk elfog­lalva, szinte el­feledkezünk arról, hogy a XX. század másik korszakos jelentőségű zeneszerzője, Igor Stravinsky is száz év­vel ezelőtt született. Ez a feledékenység persze inkább csak az írott sajtót jellemzi; a rádió tíz részes sorozatban mutatja be a komponista életművét, a Hungaroton pe­dig zongoramuzsikájából je­lentetett meg válogatást Ránki Dezső tolmácsolásá­ban. A felvé­telt a Teldec társaság készítette még 1978-79-ben, de hazai for­galmazásával megvárták az év­fordulót. Öt darab – a Petruska három tétele, a Piano-Rag-Music, a Tango, a Szerenád A-ban és a Szonáta – kapott helyet a válogatásban, a Tangó (1940) kivételével vala­mennyi 1919-25. között keletkezett. Különösen érde­kes a Piano-Rag-Music, amely dzsesszes jegyeket, impro­vi­zatív elemeket mutat fel. A nagyszerű lemez nagy értéke Ránki Dezső játéka: a lírai hajlamú, érzékeny zongorista remekül játssza Stravinsky erőteljesebb, já­tékos, sokszor groteszk, a zongora ütőhangszeres lehe­tőségeit kihasználó darab­jait.

(ELEKTRONIKUS VEGY­KONYHA) Egy-két évtizede létezik mindössze a zene egyik sajátosan XX. századi változata, a technikai civili­záció eredményeként szüle­tett elektronikus zene. A mesterségesen előállított hangokra, hangzásokra épü­lő, a fizika és a matematika tör­vényszerűségeit erősebben felhasználó zene produktu­maiból Magyarországon is megjelent már egy-két hang­lemez. A legutóbbi Patachich Iván hat szerzeményét tartalmazza és a találó Musi­cal Electro-alchemy ne­vet viseli. Néhány ütőhang­szer és egy hegedű kivételé­vel csak elek­tro­nikus hang­szerek szólalnak meg rajta, még a gyakran használt énekhang sem tisztán, ha­nem modulálva épül be a zenei folyamatba. Idézünk a szerzőnek műveihez fűzött kommentárjából: „A Calling Sounds című elektroakusz­tikai mű minden számokkal kifejezhető paramétere (hangmagasság, ritmus, for­ma stb.) a lemezborítón lát­ható 72 egymásba rajzolt ti­zenegyszög alapján kelet­kező 72 tagú számsoron ala­pul. A darab hangzóanyaga egyrészt hét-hét énekelt, il­letve emóciókkal elmondott egzotikus (indonéz, polinéz, azték, szanszkrit, közép-af­rikai, ógörög, arameus) női és férfinévből, valamint két konkrét hangból (erdőzúgás, vízcsobogás) áll. A tizenkét formarészben felvonultak a különböző elektroakusztikai átalakítások (ring­modu­lálás, szűrés, visszacsatolás, tér­mozgások stb.).”

(NAUSZIKAA) Az utóbbi években az egyik legjelentő­sebb magyar énekesnővé érett Hamari Júlia. Olyannyira, hogy itthon már alig lép színpadra. A nagy kül­földi hanglemezgyárak (EMI, DECCA, CBS) pályája kez­dete óta foglalkoztatják, de közreműködött a Hungaro­ton hat lemezén is, például Rossini: Mózes című operá­jában. Most egy különleges felvétel szólistája: 1979. no­vember 10-én a Zeneakadé­mián adott dalestjének fel­vétele került korongra. Az ilyen élő lemezek esetleges technikai fogyatékosságait általában feledteti a pillanat egyedisége, hangulatának varázsa, az előadó és a kö­zönség közvetlenebb kontak­tusa. Hamari Júlia Schu­bert, Brahms, Richard Strauss, Debussy és Kodály dalaiból azokat válogatta műsorába, amelyek alkatának, hang­anyagának leginkább megfe­lelnek. A szép lemez újabb jelentős állomás a kitű­nő mezzoszoprán énekesnő pápályáján.

(VERSENYMŰ ÉS KA­MARAZENE) Az utóbbi he­tek, hónapok bőséges hang­lemez­termé­séből két hagyo­mányosabb műfajún is meg­akadt a szemünk. Az egyi­ken Ferencsik János vezény­letével a Magyar Állami Hangversenyzenekar Mozart B-dúr fagottversenyét és két Esz-dúr kürtversenyét adja elő két fiatal művész, Hara László és Magyari Imre szó­lóival. A másikon három zeneakadémiai professzor, Rados Ferenc (zongora), Ko­vács Dénes (hegedű) és Ban­da Ede (gordonka) kamara­muzsikálásában hallhatjuk Schubert Esz-dúr trióját, professzori szinten. Megjegy­zésünk nem annyira a leme­zek színvonalát, mint inkább formáját érinti: nem tartjuk szerencsésnek azt a megol­dást, amikor a művek egy, két vagy három tétele a má­sik lemez­oldalra kerül át. Tudjuk, ez sokszor elkerül­hetetlen – például a Schubert-darab hosszúsága miatt –, de úgy érezzük, körülte­kintőbb válogatással csök­kenteni lehetne arányát. Mert jóllehet szünet van két tétel között, de zavarja a hallgatás folyamatosságát, a műélvezetet, ha ezt a lemez megfordítására kell használ­ni.

(JÓZSEF ATTILA – MA­JOR TAMÁSUL) Zavarba hoz Major Tamás legújabb József Attila-lemeze, amely a Versek és emlékek címet vi­seli. Hallgatása során úgy érzi magát az ember, mint­ha a TIT irodalmi szeminá­riumán ülne. Ugyanis nem­csak verseket hallunk, ha­nem Szabolcsi Miklós szö­vegének. felhasználásával a versek magyarázatát, sőt személyes vissza­emlékezése­ket. A költő motívumkin­csének körüljárásával elő­ször világképét, társadalmi néze­teinek összetevőit, majd személyes kapcsolatainak, belső énjének természetét vizsgálja az összeállítás.
(EGY KIS DZSESSZ) A legidősebb és a legfiatalabb hazai dzsessznemzedék tag­jai szinte egy időben jelent­keztek új lemezzel. A legen­dás Beamter-Martiny kettős Bűvölet címmel készített összeállítást örökzöldekből. Valójában inkább dzsesszes vonós tánczenének nevezhet­nénk az eredményt, ami így kevésbé tarthat számot ér­deklődésünkre. A másik le­mez hat évet fog át: első ol­dalán a Kis Rákfogó együt­tes játszik 1975-ből dzsessz- rockot, a másikon a Füsti Balogh együttes 1981-ből bebopot. A fejlődés világo­san érzékelhető: a tehetsé­ges fiatalokból álló Füsti ­együttes zenéje bonyolul­tabb, kiérleltebb, a szólók technikailag virtuózabbak. Ehhez képest korábbi muzsi­kájuk mechanikus szerkesz­tésével, szűk harmóniakész­letével ma már érdektelen­nek tűnik. Mindkét együt­test két kiemelkedő képessé­gű muzsikus jegyzi: Füsti Balogh Gábor és LakatosAntal.

(NÉPZENE, POP, ROCK) Az elmúlt színházi évad egyik nagy sikere a Kőmíves Kelemen rockváltozata volt a Pesti Színházban. Szörényi Levente és Bródy János ze­néje lemezen is meg­jelent az eredeti stáb előadásában. A cél tiszta és rokonszenves: a magyar népzene és a rock ötvözéséből új minőséget lét­rehozni. Szörényi olyan ele­mekkel bővítette a népzenét, ami abból hiányzik: az éne­ket többszólamúvá tette, a ritmikát a szomszéd népek muzsikájának felhasz­nálásá­val változatosabbá, erőtelje­sebbé formálta, a népzene több rétegét modernebb har­móniákkal és hangzásokkal párosította. Az eredmény még nem teljesen meggyőző, de az erős, hatásos muzsika magában rejti a továbblépés lehetőségeit.

(Hajdú-bihari Napló, 1982)