Érintkezések (Nnenna Freelon, JackyTerrasson)

Két fiatal muzsikus, két új CD New Yorkból. Nnenna Freelon énekesnő, Jacky Terrasson zongorista; közös bennük életkoruk és a tehetségük ígérete: vélhetően sokat hallunk még róluk a következő években.

Nnenna Freelon nevét kevesen ismerik Magyarországon, holott Shake Free című CD-jét Grammy-díjra jelölték Amerikában. A színesbőrű énekesnő újabb, Maiden Voyage (Nászút) című lemeze több szempontból is figyelemre méltó. Freelon hangja középmagas fekvésű, nem nagy terjedelmű; kiejtése (frazeálása) az, ami érett dzsesszénekesnőnek mutatja.

A lemez koncepciózus gondolat eredménye a női sors, a női lélek egyfajta breviá­ri­umának tekinthető. A szerzők között a blues híres előadói (Blossom Ddearie, Sippie Wallace) épp úgy megtalálhatók, mint a dzsessz-örökzöldek komponistái (Kern) vagy a modern nőideál képviselői (Nana Hendryx, Nina Simone). Önazonosság, függetlenség, szerelem, csalódás, vágyódás, a modern élet veszélyei – ezek azok a témák, amelyekről Freelon kontrollált, mégis az érzelmek széles skáláját közvetítő hangján énekel.

A lemez jellegzetessége az énekszólam és a zenekari háttér szoros együttese. Az alaptónust mindig Michael Abene érzékeny zongorajátéka adja meg, amit Bob Mintzer szopránszaxofonja és basszusklarinétja, Dave Valentin fuvolája, Joe Beck elektromos gitárja színez. A hangszeres improvizációkhoz Freelon többször gördülékeny scat-rögtönzésekkel kapcsolódik. A bőgőnél Avishai Cohen és Peter Washington, a dobnál Danny Gottlieb és Clarence Penn váltják egymást, biztos ritmusalapot szolgáltatva a fúzió és a modern mainstream határvidékein kalandozó, igényesen hangszerelt, kellemes muzsikához (Concord).

Jacky Terrasson napjaink legígéretesebb zongoristáinak egyike. Cassandra Wilson énekesnővel készített lemeze tavaly kisebb szenzáció volt a dzsessz világában. Legújabb, Alive (Élőben) című CD-je minden bizonnyal tovább erősíti pozícióit, a felvétel ugyanis a számára legkedvesebb környezetben, egy klubban (az újabban felkapott Iridiumban) élőben készült. Terrasson egyszerre tartja magát „igazi" és „nem igazi" dzsesszmuzsikusnak: ragaszkodik a trió formához, ami a dzsessz alapfelállása, de játék közben rendre kilép a hagyományos keretekből, és más, többnyire kortárs zenei eszközökkel is él.

Egy szám dallamához gyakran társítja egy másik harmónia- vagy basszusmeneteit, amint az itt a Nature Boy rendhagyó feldolgozásában, illetve Cole Porter Love for Sale és Herbie Hancock Chameleon című szerzeményének összeházasításában megnyilvánul. Terrasson olyan zongorista, aki ösztönösen tartózkodik a bevett formáktól, játéka a pillanat ihletében mindig meglepetésekkel teli. Klasszikus billentyűstechnikájával képes minden hangnak jelentést adni, ami a lassú, lírai darabokat (Simple Things, Sister Cheryl) a dzsesszben szokatlanul mély érzelmi tartalmakkal tölti meg. Ugyanakkor a ritmikus játékban is rendkívül magabiztos, swingle húzós, tempós.

Triójában partnere a melodikusán bőgőző Ugonna Olegwo és a redukált dobfelszereléssel (pl. lábcsin nélkül) játszó, de így is (vagy éppen ezért) a zenével együtt lélegző Leon Parker. Jacky Terrasson egyedien építkező játékát hallgatva megnyugodhatunk: a modern dzsessz Bud Powell, Bill Evans, Herbie Hancock, Keith Jarrett nevével fémjelzett zongorista vonala nem szakad meg egyhamar. (Blue Note)

(Napi Magyarország, 1998)