Esperanza Spalding: Radio Music Society

Új csillag tündököl az amerikai jazz egén, neve is van: Esperanza Spalding. Az 1984-ben Portlandban született muzsikus 2005-ben már a Berklee College of Music bőgőtanára volt, 2011-ben pedig általános meglepetésre elnyerte a legjobb fiatal művésznek járó Grammy-díjat, ami egy csapásra megnövelte az érdeklődést zenéje iránt. A tehetségét különböző zsánerekben érlelő Spalding zeneszerző, bő­gős/basszusgitáros, énekes, producer egy személyben, amivel persze nincs egyedül a szakmában, csakhogy ő ritka tulajdonsággal, karizmatikus egyéniséggel is ren­delkezik, ami elbűvölő előadói magatartásban jut kifejezésre. Két utóbbi lemeze, a 2010-ben Chamber Music Society és a 2012-es Radio Music Society nemcsak különleges címével köthető egymáshoz: előbbi zenészi énjének introvertált, utóbbi pedig extrovertált kivetülése. Az új anyag nagy ugrás az egy számban itt is köz­reműködő Joe Lovano szaxofonos modern jazzt játszó Us Five együttesétől, amelyben a bőgőt kezelte. Ez a tizenkét szám a soul, a funk, a jazz és a modern pop egyedi ötvözete, hipnotikus fekete zene mind jellegét, mind megszólalását tekintve. Már a lemezt nyitó Radio Song meghazudtolja műfaját, populáris hangzása ugyanis rendkívül bonyolult szerkezettel és vokális betétekkel párosul. Ez az igényesség nemcsak az olykor lélegzetállító hangszerelési megoldásokban, hanem a társadalmi problémákat boncolgató szövegekben is megnyilvánul. Spalding itt többnyire basszusgitáron játszik, és minden szám az ő érzéki énekhangjára épül. Társai között olyan, eltérő irányultságú művészek vannak, mint Algebra Blessett és Lala Hathaway (ének), Leo Genovese (billentyűsök), Lionel Loueke (gitár), Terri Lyne Carrington és Jack DeJohnette (dob).

****

(Gramofon, 2012/2)