Gonzalo Rubalcaba: Solo

Inner Voyage – Belső utazás. Gonzalo Rubalcaba 1999-es CD-jének címe mintha előre vetítette volna hét évvel későbbi szólólemezének meghatározását. A Kubából elszármazott jeles zongorista minden eddiginél személyesebb hangvételű anyaggal lepte meg híveinek növekvő táborát. A tizenöt, többnyire 1-3 perces darab varázsos világ bűvkörébe vonja a hallgatót, amelyben a csendnek majdnem olyan jelentősége van, mint a megszólaló hangnak. Más gyökerekből táplálkozva és más eredményre jutva, Keith Jarrettnek a tudat és a szív belső rejtekeibe hatoló szólólemezei váltanak ki hasonló reakciókat a befogadóban, mint Rubalcaba szemérmesen megmutatkozó kompozíciói.

Nyoma sincs itt a zongorista korábbi korszakából ismert, virtuozitásával lehengerlő hangszerkezelésnek. Egy eszközei teljes birtokában lévő, de mindent a kifejezésnek alárendelő muzsikus portréja rajzolódik ki a bársonyos felületű hangszöveten. Emblematikus kubai és latin-amerikai dalok újrafogalmazásai („Silencio”,”Cancion…”, „Besame Mucho”), jazz-kompozíciók átlényegített változatai („Here’s That Rainy Day”, „Nightfall”), saját szerzemények („Quasar”, „Faro”, „Prolongo”) és John Coltrane híres Giant Steps c. száma által ihletett, a nap váltakozásait követő rögtönzések kaptak helyet a jazz, a klasszikus zene és a népzene határmezsgyéjén kalandozó lemezen. A hangulat befelé forduló, szemlélődő, esetenként himnikus; az érzések, indulatok szabad áramlásának a belső fegyelem állít akadályokat. Teljesség-élmény éppen a tudatosság erőteljes jelenléte, a rögtönzésvágyat kordában tartó önkontroll miatt nem alakul ki bennünk. Ez az a korlát, amely Gonzalo Rubalcabát, a kiváló zongoristát elválasztja Gonzalo Rubalcabától, a vérbeli jazzmuzsikustól.

****

(Gramofon, 2006/2)