Hang és egyéniség (Christian McBride, Brian Blade)

A kilencvenes évek felfedezettje, Christian McBride bőgős igazi jelenség: egyaránt játszik akusztikus és elektromos hangszeren, többféle zsánerben is otthonosan mozog, mindamellett zenét is szerez. Új CD-je sokoldalúságának bizonyítéka. Témaválasztásában kulturális ikonok (Xerxes, Matrix) épp úgy megihletik, mint bőgős példaképei (Jaco Pastorious, Stanley Clarke). Az elektromos gitár (David Gilmore) szerepeltetésével a fúzió felé nyit, azaz vállalja a popularitást, ugyanakkor zenéje egy­értelműen jazz, mégpedig annak tudatosan megkomponált, feszes, mégis dallamos fajtájából. A tematikus anyag minden darabja önálló karakterű, a hangszerös­szetétel változó, a kvartettet vendég­muzsikusok (Herbie Hancock, James Carter, valamint Dianne Reeves) egé­szítik ki. McBride fantasztikus hang­szertudással rendelkezik, virtuozi­tása azonban nem áruvédjegye, hanem alkotóeleme játékának. A Sci-fi gondolat­éb­resztő lemez, univerzális dimenziókat nyit meg a hallgató előtt.

Brian Blade dobos nevét többek között Josha Redman együtteséből ismerhetjük. A hangszeresként ki­emelkedő musikus zenekarvezető­ként és zeneszerzőként is egyre in­kább hallat magáról: Perceptual (Ér­zékelés) című CD-je az utóbbi idők egyik legígéretesebb vállalkozása, nagyon szép, átgondolt zene. Amerikai gyökerekből táplálkozó, kö­zösségi élményekben fogant muzsi­ka, de nem a manapság uralkodó neobop stílushoz kötődik, inkább az európai ECM-kiadó hang­zását idézi. Meditatív hangulat, nagyívű témák, drámai fokozások, a zenei szövetből kiemelkedő, abba vis­szasimuló erőteljes szólók, hét hang­szerre épülő, sokszínű hangszerelé­sek jellemzik. Az elektromos gitár hangsúlyos szerepe mellett a szaxofo­nok határozzák meg a hangzást, amely így a hagyományos jazzközönség és a rock híveinek figyelmére egy­aránt számot tarthat. Ebben a zenében nem a rögtönzések, hanem a kompozíciók a meghatározóak: Brian Blade megtalálta a saját hangját.

(Magyar Nemzet, 2001)