José James: Yesterday I Had the Blues

Billie Holiday apa nélkül nőtt fel, eleinte prostituáltként kereste a kenyerét, fekete énekesként szembesült a szegregációval, a férfiak brutálisan kihasználták, az élet terhei elől alkoholban és kábítószerben keresett menedéket, szervezete 44 éves korában feladta a küzdelmet; így emelkedett a jazz legnagyobb énekesei közé. A színes bőrű, 37 éves José James a zenéhez spontánul kezdett vonzódni, kenyerét New Yorkban több műfajú előadóként keresi, hip-hopot bőrdzsekiben és baseball sapkában, jazzt öltönyben és sötét szemüvegben énekel. Billie Holidayt zenei szülőanyjának tekinti, és ezzel a lemezzel tiszteleg születésének századik évfordulója előtt. Holiday hangszereket idéző kiejtésével, ritmikus időkezelésével, előadásmódjának drámaiságával és személyiségének természetes kisugárzásával igézte meg a közönséget. James mindenekelőtt selymes, erőteljes baritonjával vonja bűvkörébe a hallgatót, amit kivételes énektechnika és artisztikus kifejezésmód tetéz. Holiday többnyire örökzöldekből és a kor slágereiből teremtett művészetet, bluest ritkán tűzött műsorára; a lemez címe, illetve a hozzá kötődő dalok interpretációja mégis ezt a hátteret vagy inkább érzetet erősíti fel, természetesen modernebb hangszeres felfogásban. Fine and Mellow, God Bless the Child, Body and Soul, Lover Man, hogy csak az ismertebbeket említsük, de itt van a Strange Fruit is, amelyik spirituálékat idéző, drámai a’capella változatban hangzik fel. A mai jazz élvonalát képviselő muzsikusok (Jason Moran - zongora/Fender zongora, John Patitucci - bőgő, Eric Harland - dob) harmonikus egységet alkotnak az énekessel; hiányérzet az egysíkú, balladai megközelítés és a visszafogott hangvétel miatt marad az emberben.

* * * *

(Gramofon, 2015/2)