Mariano-Huebner-Beirach: Beauty
A szép mint esztétikai minőség elérése soha nem célja, legfeljebb eredménye egy alkotófolyamatnak. Amikor Charlie Mariano számára a jazz nyelvezete időlegesen kimerült, az indiai zenéhez fordult töltekezni. Aligha a szépet, inkább a másfajta gondolkodást, a befelé forduló figyelmet, a méltóságot kereste benne. A zene, ami a találkozásból létrejött, mégis szép lett, mert a megtalált egység jutott benne kifejezésre. A „Szépség” c. lemez, amelynek készítésekor a szaxofonos 82 éves volt, hasonlóan érdemes erre a minősítésre, mert középpontjában az a muzsikus áll, akinek minden megnyilvánulását az élet szeretete hatja át. Három korosztály talál itt közös nevezőt: a hangszerét takarékosan, de egyéni hangon megszólaltató idős mester, valamint Richie Beirach zongorista és a német testvérpár, a New York-ban élő Gregor Huebner hegedűs és Veit Huebner bőgős. A felállás különleges: nincs dob, nincs zongora, van viszont szaxofon és hegedű, ritka párosítás. Meghitt kamarazene szól a korongról, az alapot a többnyire a zongora-bőgő kettőse szolgáltatja, amelyhez felváltva – olykor párhuzamosan – kapcsolódik a szaxofon és a hegedű. Vannak jazzesebb (Nardis) és vannak érintőleges darabok (Waltz for Fee, Beauty), a lemez mégis egységes indíttatású és hangzású. Még ha a többiekben akadna is hajlam a szépelgésre, Charlie Mariano, a bop-gyökerű szaxofoniskola egyik utolsó képviselője rendre visszatéríti őket a reáliákhoz. Hangszerkezelésének egyedülálló tulajdonsága, hogy minden hangnak képes nyomatékot és ezzel jelentést adni. Muzikalitás tekintetében méltó partnerei zenésztársai. Egymásra találásuk eredménye ez a szép lemez, amelyben kedvét lelheti mindenki, akit a jazzben a harmóniát és a kifejezés finomságát keresi.
*****