Sonny Rollins in Vienne
A franciaországi Vienne jazzfesztiválján, egy pazar római amfiteátrumban, 7000 néző előtt készült ez a felvétel Sony Rollins koncertjéről. Aligha várható, hogy „a jazz utolsó halhatatlanja” (in: fülszöveg) meglepetéssel szolgál, mégis minden megnyilvánulásához a véglegesség szorító érzésével közelítünk. Így vesszük kézbe ezt a 77 perces DVD-t is, amelyen öt szám hangzik el. Ami a struktúrát illeti, nincs új a nap alatt: Rollins koncertjei nem bonyolult témákra, árnyalt hangszerelésekre, hanem terjedelmes szólókra, azaz a hangszeres teljesítményekre épülnek. Régebben előfordult, hogy a zenekari tagok csak elvétve jutottak lehetőségekhez a fáradhatatlan főnök mellett; mára ez – nyilván életkora miatt – megváltozott. Clifton Andersonra, a nagybátyja mellett két évtizede kitartó harsonásra ugyanúgy vetül reflektorfény, mint a hasonlóan régi társra, Bob Cranshaw basszusgitárosra, vagy Bobby Broom gitárosra, Victor Lewis dobosra és Kimati Dinizulu ütőhangszeresre. Az együttes ihletett formában szólaltatja meg a calipsókat és a standardeket, az ütőhangszerek jelenléte a latin és afrikai ritmusok megnövekedett szerepét jelzi. Az alfa és az omega természetesen a szaxofonos, aki kevesebb hévvel, de változatlanul utolérhetetlen fantáziával bontja ki, variálja a viszonylag egyszerű dallamokat. Most is akad példa arra, hogy egy szám – a Global Warming – kizárólag az ő több, mint tíz perces szólójából áll, de ez a bevált attrakció mindig kiváltja a közönség ovációját. A Rollins produkciójában készült, jó hangminőségű film vizuálisan keveset ad hozzá a zenéhez, de művészkedő trükkökkel legalább nem is vesz el belőle. Ez Sonny Rollins, a szaxofon óriása, életének 76., az Úr 2006. esztendejében.
****
(Gramofon, 2008/3)