Tord Gustavsen: Extended Circle

Az idő törékenysége. A hangok formálásának már-már kínzó lassúsága. A dallamok érzéki szépsége. A melankólia magánya. Az áhítat emelkedettsége. A csend kozmikussága. Körök bővítése. Tord Gustavsen vállalása: három triólemez után a harmadik a kvartettől. „Az egyenes vonalú fejlődés modernista felfogása a múlté”, vallja a norvég zongorista. „A mi mozgásunk kreatív körökkel vagy spirálokkal írható le: ismert zenei vagy lelki témákhoz más megvilágításból, sokétű tapasztalattal és nagyobb megértéssel közelítünk.” A zene lelki tartalmait az tudja igazán előhívni, aki templomokban szerezte a gyakorlatát. Innen a szinte éteri hangzás, ami Gustavsen hat ECM-es lemezét jellemzi. A háttérben korálok, spirituálék, északi élmények. Beszédes címek: Bejárat, Az ajándék, Csendes terek, Elhivatottság, Az ölelés, Ragyogás, A tékozló fiú. A zenei fogalmak értelmüket vesztik. Gondolat van, attitűd van, felismerések, egymásra találások, érzések vannak, sok ezer kilométernyi távolságra az energiától duzzadó fekete jazztől.  Nem a kifejezés hevülete, nem a hangok mennyisége, nem a ritmus ellenállhatatlan sodrása. És mégis, jazz ez is, a másik végpont: érzékeny, kifinomult, átszellemült, befelé forduló. Tore Brunborg tenorszaxofon, Mats Eilertsen bőgő, Jarle Vespestad dob. Kollektív játék Gustavsen spiritus rectorságával. Közösen kifejlesztett témák négy, néha három hangszeren, ahogyan a zene diktálja, olykor a levegőben feloldatlanul lebegő zárlatokkal. A meditatív jelleg meghatározza, de nem uralja az egymást folytató, egymásra reflektáló kompozíciókból álló albumot. Az egységes hangzást a dinamika árnyalatai színezik: az “Eg Veit I Himmerik Ei Borg” című himnikus norvég dal a bőgő pulzáló ritmusától nyeri erejét. Tökéletes harmónia, földöntúli szférákban szárnyaló zene –, csak ne hívná elő a hallgatóban Keith Jarrett és Jan Garbarek egykori kvartettjének emlékét.

4,5

(Gramofon, 2014/1)