Vienna Art Orchestra: Art and Fun

 

Jellegzetes post-modern gesztussal ünnepelte fennállásának negyedszázados évfor­dulóját a bécsi székhelyű, nemzetközi összetételű kreatív zenei műhely. Mathias Rüegg zene­szer­ző-hangszerelő az elmúlt 25 évben született több mint 450 szerzeményéből kiválasztott nyolcvanat, s addig rakosgatta, illesztgette őket, amíg kikerekedett  belőlük a VOA mű­sorának és stílusjegyeinek keresztmetszetét nyújtó, a jelenlegi csapat által lemezre ját­szott jubileumi CD alapanyaga. De nem érte be ezzel: a felvételeket átadta Martin Koller gitárosnak, aki a ráadás CD-n mellékelt, mindenféle elektronikai és stúdiótrükkel élő remix-változatokkal újabb dimenziót nyitott meg a VOA zenéjének értelmezése előtt. Jóllehet minden szerzemény legalább négy korábbi darab részleteit foglalja magába. Az utalásos rendezőelv építőelemként felhasználja, ezzel időtleníti a múlt lenyomatait (filozófiai paradoxon: elkészültével ez a lemez is a múlt részévé vált), s egyúttal szakít a hagyományos szerkesztési gyakorlattal is. A szerzemények egyfajta “végtelen kom­po­zíció” érzetét keltve újabb és újabb, az előzőhöz szervesen illeszkedő vagy azt ellen­pontozó témára váltanak, amelyeket a legtöbb esetben hangszerszólók kötnek össze. Mo­tívumok, hangzatok, hangzások (akusztikus verzus elektromos), hangszínek, hangulatok, ritmusok, játéktechnikák, képzettársítások ritka tárháza a lemez. Az együttes régi tagjai közül Harry Sokal (szaxofon) és Karl Bumi Fian (trombita) ma is a kiapadhatatlan fantáziájú Rüegg játszótársai, de az újabbak, mint Adrian Mears és Christian Muthspiel (harsona), Florian Bramböck (altszaxofon) vagy Andy Scherrer (tenorszaxofon) hasonló kvalitásokkal járulnak hozzá a VOA-szellem életben tartásához.

* * * *

(Gramofon, 2003/1)