Vijay Iyer: Mutation
Negyvenhárom év, tizenöt lemez, klasszikuszenei és jazzkompozíciók tucatjai, díjak özöne. A bevándorolt indiai felmenők gyermekeként Amerikában született és a csúcsra jutott zongorista-zeneszerző útja nem véletlenül vezetett a klasszikus és jazz-zenében egyaránt illetékes ECM kiadóhoz. A matematikusnak és fizikusnak készülő Vijay Iyer 15 éven át tanult hegedülni, mielőtt átképezte magát a zongorára. Érett muzsikusként a szólótól a big bandig mindenféle változatot kipróbált, játszott vonósnégyesekben is, sőt több művet komponált a formációra. Az Ethel kvartett megrendelésére így született meg és került közönség elé 2005-ben a Mutation. Csaknem tíz év elteltével – három, elektronikával színezett lírai szólózongora darabbal kiegészülve – ez a mű alkotja a német kiadónál debütáló lemeze gerincét, nehéz feladvány elé állítva a kategorizálásra hajlamos elmét. Az Iyert elsődlegesen komponistaként bemutató tíz tételes szvitben ugyan akadnak a jazzre jellemző harmóniai és ritmikai fordulatok, a rögzített kereteket időnként strukturált improvizációk oldják, az egész mégis inkább a klasszikus, jobban mondva kortárs zenéhez áll közelebb. Értelmezéséhez Iyer szokásához híven filozofikus alapvetéssel nyújt kapaszkodót, amennyiben a mutációt a génjeinkbe kódolt zajok különböző környezeti hatásokra történő örökös módosulásaként határozza meg. A zongora, az elektronika és a négy vonós által produkált hangok, témák és hangzatok folyamatos texturális és hangszínbeli mutációkkal alakulnak, tűnnek át egymásba, és jutnak el a végpontokig. Időnként Bartók szelleme is megjelenik az újszerű hatásokkal élő, időnként meditatív, a kötött és a spontán játékmódot ötvöző, bensőséges zene fölött.
* * * *
(Gramofon, 2014/4)