Zoller Attila-Hans Koller-Martial Solal: Zoller, Koller, Solal

Vajon hányan lehetnek Magyarországon, akik ismerik a trió 1965-ben megjelent lemezét? Pedig a Down Beat magazin akkor öt csillagra értékelte az Európából érkezett, három szu­verén, különböző országokból származó muzsikus monológjait és párbeszédeit tartalmazó meghitt kamaramuzsikát. Csak hát akkor még javában meredezett a Vasfüggöny, a jazzle­me­zek táskák mélyén lapulva lépték át az országhatárt, s akinek arra módja volt, érthetően az amerikai muzsikusok bakelitjeit részesítette előnyben. Nos, a hiány most pótolható az anyag CD-változatával, amely különlegesen jó hangminőségben adja vissza az eredeti felvétel han­gulatát. Zoller Attila, a Magyarországról 1948-ban politikai okok miatt eltávozott számki­vetett, Hans Koller, a bécsi születésű, de ebben az időben Nyugat-Németországban élő festő- és szaxofonművész és Martial Solal, az algériai származású francia zongorista alkalmi talál­kozásának közös hátterét a Lennie Tristano – Lee Konitz iskola rájuk gyakorolt hatása adta. A felvétel motorja Zoller Attila lett, aki zeneszerzőként két, Rilke versei által ihletett szerzeménnyel is szerepel. Szólók (Zoller, Solal), duók (Zoller-Solal, Zoller-Koller) és triók váltogatják egymást a többségében standardokat tartalmazó lemezen, amely a kiemelkedő egyéni hangszeres képességek és az előadók közötti magas fokú szellemi és érzelmi azo­nosulás miatt ma is megkülönböztetett figyelemre tarthat számot. Zoller kristálytiszta, har­mó­niákban gazdag gitározása, Solal ötletekben burjánzó, de csapongásaiban is logikus zongo­rá­zása, Koller hűvös tónusú, hajlékony szaxofonozása a hagyományos formák adta lehetőségek ötletdús kiaknázásának izgalmas példája.

(Gramofon, 2004/1)