A magyar jazz Don Quijotéja hazatért (Tommy Vig)
Nehéz időben, a forradalom leverése után, 1956. november 18-án menekült el Magyarországról, és fél évszázad elteltével települt vissza szülőföldjére Tommy Vig. Közben jazzt játszott a műfaj őshazájában. Életművének hanglemezekben mérhető vonulata nem olyan számottevő, mint az ugyancsak kivándorló Szabó Gábor és Zoller Attila gitárosoké, de Los Angelesben és Las Vegasban megbecsülést szerzett magának a szakmában.
Azt hitte, a kultúra iránt fogékonyabb itthoni közeg tárt karokkal várja az amerikai jazz autentikus képviselőjét. Hazatérve belevetette magát a jazzéletbe, zenekart szervezett, Budapest 1956 címmel nagy ívű szvitet komponált, amellyel megnyerte a Magyar Jazzszövetség hangszerelő versenyét. Az óperencián túl ahhoz szokott, hogy a tehetség előbb-utóbb érvényesül, s a jazz világában is a teljesítmény számít. Hamar rá kellett jönnie, hogy a Kárpát-medencében mások a játékszabályok: összeköttetések, életkor, ízlés és még ki tudja mi alapján szerveződő érdekviszonyok határozzák meg a fellépési lehetőségeket, a médiaszerepléseket, a támogatások odaítélését. Szélmalomharcba kezdett az általa igaznak nevezett jazz képviseleti jogáért, de csak annyit ért el, hogy egyre inkább kirekesztődött az uralkodó zenei körökből.
A kulturális kormányzat segítségével mégis sikerült megvalósítani nagyszabású tervét: lemezt készíthetett nagyzenekari szerzeményeiből és hangszereléseiből. Olyan címet adott a CD-nek, ami hazai muzsikusnak soha nem fordulna meg a fejében: Welcome to Hungary! – azaz Üdvözlégy Magyarországon. Tommy Vig nyíltan elkötelezett a jazz, a haza, a szabadság és a magyar kultúra iránt. Ismert műdalokat ültet jazzre, és kompozícióiban két jellegzetes népi hangszert, a tárogatót (Cserta Balázs) és a cimbalmot (Farkas Rózsa) is szívesen szerepelteti. Hogy ez miként fér egy emberben, arra magyarázat az idegenbe vezető életút, amely hitvallássá emeli a lemez nyolc (és a ráadásként feltüntetett öt, inkább karakterdarabként értelmezhető) szerzeményét, feledtetve a lemezt kísérőfüzet kissé fésületlen fogalmazásait, a szerző olykor vitára ingerlő esztétikai nézeteit.
A lemez törzsanyaga tiszta, modern, kompozíciós technikájában előremutató jazz. Tommy Vig is mesterien kezeli a big bandet. Csaknem minden szám a vibrafon és a szaxofon párbeszédével indul, hogy a rögtönzés mint vezérmotívum a nagyzenekar belépésével a szerzemények későbbi fázisaiban is megjelenjen. Mindehhez kiváló hazai partnereket (elsősorban a Budapest Jazz Orchestra muzsikusait) sikerült megnyernie, akikhez vezető szólistaként csatlakozott a szabad szaxofonjáték fekete amerikai mágusa, David Murray.
Tommy Vig a létezés elviselhetetlen korlátai elől egykor a szabadság földjén keresett menedéket. Az amerikai jazzmuzsika legjobb hagyományaiban gyökerező, de magyar identitását is őrző zenéjét a kötöttség és a szabadság dialektikája rendezi egységbe – újra honi közegben szólaltatva meg az igaz jazz hangjait.
(Tommy Vig Orchestra: Welcome to Hungary! Klasszikus Jazz Records, 2011.)
(Magyar Nemzet, 2011)