Bacsó Kristóf: Alteregos

Szerény, csendes részese a magyar jazzéletnek Bacsó Kristóf szaxofonos, aki 32 éves kora ellenére már sok mindent maga mögött tudhat: 1999-ben megosztott első helyezést ért el a Magyar Rádió szaxofonos versenyén, majd Párizsban és Bostonban folytatta tanulmányait. Az Alteregos első önálló lemeze, kvartettjének tagjaival – Fekete Kovács Kornál (trombita), Szandai Mátyás (bőgő) – készült, a dobok mögött az egykori bostoni iskolatárs, Németh Ferenc ült, két számban pedig Tzumó (fender zongora) és Kántor Balázs (cselló) is közreműködött. Mind a kilenc darab Bacsó műve, aki így komponistaként is jegyzi az anyagot. „A jazz és a kortárs zene elemei keverednek a közép-kelet-európai életérzéssel” – mondja róluk a szerző. A felállás Ornette Coleman klasszikus kvartettjét idézi – két fúvós hangszer a harmóniai támaszt nyújtó zongora nélkül –, de a párhuzam ezzel véget is ér. A lemez újszerű koncepcionális gondolkodás jegyében fogant. Bacsó szabadsága nem a kötöttségek elvetésében, hanem azok megválasztásában jut kifejezésre. Messze került a téma – improvizáció – téma, illetve a szólista – kíséret sémától: a rendhagyóan építkező, különösen Németh töredezett dobolása révén posztmodern jelleget (is) öltő számok minden mozzanatában tetten érhető a szerzői elgondolás, annak jelenléte mégsem köti meg a muzsikusokat. A remek egyéni teljesítmények igazi kollektív, tudatos, mégis az oldottság érzetét keltő előadásban összegződnek. A trombita és a szaxofon szólamai oly módon egészítik ki, pótolják, díszítik, kommentálják, el­lenpontozzák egymást, amire kevés példa van a jazz történetében. Játékosságával kedves, ko­molyságával felemelő, kreativitásával lenyűgöző Bacsó Kristóf bemutatkozó albuma.

*****

(Gramofon, 2008/4)