Balázs Elemér Goup: Our Worlds Beyond

 

Ha valakinek még nem kattant volna be, manapság a foltművészet a „trendy”. Indiai, perzsa, bali, latin, amerikai, kelta, balkáni, esetenként magyar népi motívumok, egy szérián, netán egy kompozíción belül. Globális méreteket öltött a szabadság, zajlik a nagy cserekeres­ke­de­lem, a tiszta források csobogását elnyomja a hangfalak dübörgése. Korunk hőse a foltművész, aki leleményes ötletekkel, boszorkányos kézügyességgel szemet gyönyörködtető textiliává férceli össze a színes díszítőelemeket. Elemér Balázs, eredeti foglalkozását tekintve jazz­dobos, már a második terítőjét szőtte külön bejáratú műhelyében. Állandó „group”-ja, amely gitáron (Gábor Juhász), billentyűs hangszereken (József Balázs), bőgőn (Mátyás Szandai), ütőhangszereken (András Dés) kívül egy éteri (Henriett Czerovszky) és egy borongós (Gábor Winand) énekhangot is magába foglal, Charlie Mariano, László Dés és idősebb Elemér Balázs vendég foltművészekkel egészült ki a művelethez. A munkában részt vettek saját készletéből kölcsönzött anyagok fölöttébb tetszetősek, a színek és a formák harmonikusan illeszkednek egymásba, a kivitelezés technikai igényessége lenyűgöző, a közreműködők keze nyoma és a közös alkotótevékenység szelleme márkavédjegyként minősíti az elkészült művet. A szinesz­téziát semmiféle disszonancia nem zavarja meg, a durva kezű néhai John Coltrane által egy­kor összemaszatolt „My Favorite Things” is a zavaró mozzanatoktól megtisztítva illeszkedik a sima, puha felületbe. A nemzetközi szabásminta alapján készült alkotás, amelynek tervezői között az érdemes Pat Metheny mestert is felfedezhetjük, szép kilátásokkal indulhat a Sotheby’s valamelyik közelgő aukcióján: Budapesttől kezdve Párizson át New Yorkig mindenütt akadhat rá fizetőképes kereslet.

* * *

(Gramofon, 2003/3)