East Gipsy Band: Ageless Messages
Harangoznak a világzenének. Az emberiség megmártózott a millió kis patak vizéből hatalmasra duzzadt zenefolyamban, de már vannak, akik újra szomjazni kezdtek a tiszta forrásból fakadó vízre. Ismét igény támadt az önmagukkal azonos, a sokféleség helyett az egy-ség mélyébe hatoló, öntörvényű megnyilatkozásokra. Legalábbis a művészi szándékú törekvések esetében. Az East Gipsy Band más irányba indult el. Kortalan üzenetek című lemezükön a cigányzene iránti érdeklődés hullámain lovagolva, etnikai-kulturális kapcsolódásokat keresve, európai kalandozásra hívják a hallgatót. Az újabb keletű cigány folklór és a jazz ötvözésére irányuló hazai kísérleteken túllépve az őshonos népek kultúrájából táplálkozó különféle zenéket házasítják a jazz harmóniáival és improvizációs jegyeivel. Mint egy falusi vegyesboltban, van ezen a lemezen sok minden: romungro, balkáni, flamenco, manus, román népi dallam, magyar vendéglátós nóta, virtuóz előadói gesztus, többnyire a jazzt használva kötőanyagként. Különböző zsánerek, hangulatok sorjáznak; végigvonul előttünk az európai zenének a cigányokhoz kapcsolódó megannyi válfaja. Folkloristáknak feltehetőleg érdekes, jazz-szempontból hiányérzetet keltő vállalkozás: az egymást váltó, egymásba csúszó elemek nem szervesülnek új minőséggé. Pedig remek hangszeresek az East Gipsy Band tagjai, elég Sárközi Lajos hegedűn és gitáron egyaránt bravúros játékára, Bolla Gábor robosztus jazz-szaxofonozására vagy Balogh Gusztáv romani nyelvű, szenvedélyes, ám nem jazzalapú éneklésére utalni. De mi van akkor, ha egy magyar cigányzenész úgy, netán jobban játssza a flamencót, mint andalúz testvére? A fiúk nem hallják a harangszót: füleikben saját zenéjük hangjai csengenek.
***
(Gramofon, 2012/1)