Egy kis hazai (ESP Group, Gadó Gábor, Black Smith Workshop, Balázs Elemér)

 

Hol van már az a korszak, amelyben az egyeduralkodó állami hanglemezgyártó vállalat évente 4-5 dzsesszlemezre korlátozta az improvizatív zene jelenlétét Magyarországon?! Ma 30-50 hazai kiadású CD között válogathatnak az érdeklődők, akik bizonyára nem foglalkoznak azzal, milyen irányt vehetett volna a dzsessz fejlődése, ha az alkotóenergiák szabad folyását nem akadályozzák mesterséges gátak. Ha például nem tíz évvel, hanem több évtizeddel ezelőtt jön létre a Budapest Music Center, magyarul Budapesti Zenei Központ, hogy teret nyisson a magyar klasszikus zene és a dzsessz, a kísérletező és a rögtönzésre építő zenei irányzatok előtt.

Az egységes tervezésű, művészi kivitelezésű lemezekel jelentkező BMC Records motorja a muzsikusként, szervezőként, zenei vezetőként, üzletemberként egyaránt aktív Gőz László, aki eddig több mint ötven CD megszületését segítette elő. A nemzedéki, baráti alapon indult kezdeményezés a dzsesszben elsősorban a mai közép- és fiatal nemzedék muzsikusainak biztosít fórumot. A sokszínű zenei anyag kiérlelt műhelymunkáról tanúskodik, amely a kompozíció és az improvizáció egyensúlyának megteremtésére törekszik. Az artisztikus hangzáskép a zene intellektuális és érzelmi tartalmait állítja előtérbe, ilyen értelemben közelebb áll az európai, mint az amerikai dzsessz esztétikájához.

A 70-es években gyökerező fúziós irányzat korszerűsített változatával jelentkezett Gőz László együttese, az ESP Group "Colours" című lemezük érdekes kísérletre vállalkozik: a bebop korszak óta a modern dzsessz jellegzetes szólóhangszereként számon tartott harsona nem len­dületesen ritmikus rögtönzésekkel, hanem hangszíneinek változatossága révén válik a hangu­lataiban is sokrétű zene meghatározó elemévé.

A fúziós zene elkötelezettje László Attila gitáros is, aki az érzelmekkel szemben a zenei zsánereket és ritmusokat állítja előtérbe "Smart Kid" című, a stílus magyar etalonjának tekinthető lemezén. A komponistaként, gitárosként és zene­karvezetőként egyaránt kiváló muzsikus partnerei hasonlóan remek zenészek: Oláh Kálmán (billentyűsök), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Lattman Béla (basszusgitár) és Szendőfi Péter (dob).

Gadó Gábor gitáros "Greetings from the Angel" című lemezén a lélek útjaira viszi a hall­gatót. Az irodalmi ihletésű, többnyire hosszú, lassan kibontakozó, érzelmileg nagy utat bejáró szerzemények a gitár és a tenorszaxofon (Matthieu Donarier) panaszos-vágyódó hangvételű, monológjaira és párbeszédeire épülnek.

A Fekete-Kovács Kornél trombitás nevéből szellemesen képzett Black Smith Workshop elnevezésű együttes „Childhood 'round 2000” című lemeze a gyer­mekeknek dedikált tematikus anyag. A trombita, szaxofon és harsona alkotta fúvósszekció modern hangvételű, árnyalt hang­szerelésekkel szerez örömet a kvintett formáció híveinek.

Balázs Elemér "Always That Moment" című lemeze a Gramofon magazin kritikusainak díját nyerte el 2000-ben. A kvintett bizarr ötlettel amerikai örökzöldek helyett híres magyar slágereket szólaltat meg két szaxofon (Dresch Mihály, Tűzkő Csaba) gitár (Juhász Gábor), bőgő (Egri János), dob (Balázs Elemér) felállásban. A "Járom az utat", a "Halálos tavasz", a Nincs ke­gyelem" és más ismert, többnyire melankolikus dalok feldolgozásai úgy tartanak tükröt egy kor ízlésvilága elé, hogy azt érvényes megnyilatkozásként fogadja el a mai hallgató is.

(Magyar Nemzet, 2001)