Jazz Hungaricum (Early Modern Jazz in Hungary)

A modernség fogalma a jazzben egy adott stílus, a bebop kialakulásához, a kort illetően pedig a ’40-es évek első feléhez kötődik. Az új nemzedék ekkor szakított a szórakoztatásra berendezkedett szving stílus formuláival, hogy a hangszeres tudásra és az improvizációra épülő, művészi magaslatokat megcélzó zenét hozzon létre. A Pannon Jazz Kiadó Jazz Hungaricum sorozatának kilencedik és tizedik CD-je a modernséget az időpont, és nem a zene jellege felől közelíti meg. A harmincöt felvétel közé bekerültek olyanok, amelyek a ’40-es, ’50-es években készültek, de a szving játékmódot képviselik (Vig György, Tabányi Mihály, Myrna Bell) és olyanok is, amelyek az improvizáció hiánya miatt inkább jazzes hangszerelésű tánczenének tekinthetők (Magyar Rádió Zenekara). Egy részük a Hungaroton félbeszakadt magyar jazztörténeti sorozatában is megjelent, de több olyan egyedi, magánkiadású, sőt a Szovjetunióban 1956-ban rögzített szám szerepel az összeállításban, amely Magyarországon még nem került forgalomba. Itt vannak az első, legendás modernek (Radics Gábor, Zágon Iván, Szabó József, Martiny Lajos, Kertész Kornél) és a máig ható utódok (Kovács Andor, Pege Aladár, Lakatos Dezső,  Körössy János, Deseő Csaba), de helyet kaptak a korongon vitatható felvételek is (Jákó Jazz Combo, Atlas együttes). Tájékozódási pontok híján nem tudható, hogy a létező legjobb anyag került-e az összeállításba, avagy Simon Géza Gábor szerkesztő ízlését tükrözi a válogatás. A felvételek technikai színvonala az elviselhetőtől a stúdióminőségig terjed, a borítók szövege sok következetlenséget hordoz magában. Az első CD inkább ismeretterjesztő funkciót tölt be, a második több, ma is érvényes zenével lepi meg a hallgatót.

(Gramofon, 2010)