Juhász Gábor: 60-40

Megnyílt a világ, örvendetes, hogy magyar muzsikusoknak egyre több lehetőségük adódik ismert külföldi partnerekkel fellépni, sőt CD-ket kiadni. A BMC kiadói politikájának egyik pillére ez a törekvés, ennek jegyében érkezett Palle Mikkelborg 2003 őszén Budapestre, hogy Juhász Gábor gitárossal felvételeket készítsen. A kitűnő dán trombitás leginkább a Miles Davis részére komponált „Aura” c. szvit révén ismert nemzetközileg, ez a lemez azonban más világba visz. A nyolc szerzemény közül négy Juhász, kettő Mikkelborg, egy-egy Charlie Mariano és Archie Shepp nevéhez fűződik. A közreműködők is jeles muzsikusok: Helen Davies (hárfa), Lantos Zoltán (hegedű), Barcza Horváth József (bőgő), Szalai Péter (tabla) Dés András és Balázs Elemér (ütőhangszerek). Sokféleségük s a tény, hogy Juhász gitáron, oudon és tampurán játszik, jelzi, hogy nem hagyományos jazzel, hanem világzenei (indiai, arab) elemekkel élő, sajátos vállalkozással van dolgunk. A különböző zenei kultúrák és technikák elegyítése hovatovább kurzusszintre emelkedő jelenség manapság, amivel nem lenne baj, ha a szintetizáló szándék e kultúrák mélyrétegeibe igyekezne hatolni, s az esetek többségében nem maradna meg az ornamentika és a dekoráció szintjén. Juhász és Mikkelborg lemeze két érzékeny muzsikus találkozása, amely mentes a divatszempontoktól. Akadnak figyelemre méltó percei (mindenekelőtt ott, ahol Lantos Zoltán hegedűje szól), ám a kontrasztáló stiláris elemek legtöbbször nem felerősítik, hanem semlegesítik egymás hatását. Az esztétizáló, hangulati hatásokra törő anyag ritkán lép ki a kellemesség tartományából: az élet szaga, érdessége hiányzik a konstrukcióból, amellyel Juhász és Mikkelborg a szépség oltárán mutatott be áldozatot.

* * *

(Gramofon, 2004/2)