Kortárs dzsessz (Dudás Lajos)
A dzsessz létrejötte óta foglalkoztatja a huszadik századi zeneszerzőket. Elsősorban ritmikája az, ami felkeltette a jeles komponisták (Ravel, Debussy, Stravinsky, Bartók, Satie, Sosztakovics) figyelmét: a dzsessz a század első felében sok zenemű születésében játszott ihlető szerepet. Természetes volt, hogy a századfordulón keletkezett előadási gyakorlat fejlődésével maguk a dzsesszmuzsikusok is eljutnak a klasszikus zene és a dzsessz ötvözésének gondolatáig, ami az ötvenes években az amerikai Gunther Schuller nevével fémjelzett Third Stream, azaz harmadik áramlat rövid életű virágzásában öltött testet. Azóta is akadnak zenészek (például a svájci Daniel Schnyder), akik a két idióma szintézisében keresik saját zenei közegüket. Közéjük tartozik a negyedszázada Németországban élő Dudás Lajos klarinétos, akinek a közelmúltban két CD-je is hazai boltokba került.
A magyar hangfelvételek kiadásában jeleskedő Magyar Jazzoktatási és Kutatási Alapítvány a korábban a Pannon Jazz sorozatban megjelent Dudás-lemezek után a nemrégiben indított Pannon Classic márkanévvel hozta forgalomba a korongokat, ami arra utal, hogy ezek a felvételek inkább a klasszikus zene kategóriájába illeszkednek. Dudás Lajos esetében azonban óvatosan kell bánni a címkézéssel, hiszen az ő világa a kortárs zene, a népzene és a dzsessz sajátos, esetenként különböző arányú ötvözete. A Music for clarinet (Zene klarinétra) című anyag válogatás a komponista-előadó korábbi lemezeiről: van rajta egy (Artie Shaw szvingklarinétosnak ajánlott) 17 perces concertino szimfonikus zenekarra és klarinétra, több szólóklarinét darab, két-két duó Tommy Vig vibrafonossal, illetve Philipp van Endert gitárossal, továbbá két szám a CL-4 nevű, a nyolcvanas években létrehozott klarinétos kvartett lemezéről. Az első kompozíció kivételével csupa kamarafelvétel, amelyek Dudást szerzőként a kis formák mesterének, hangszeresként a klarinét európai rangú művelőjének mutatják.
A másik, Chamber Music Live (Kamarazene élőben) című CD egy 1990-es bonni koncert felvétele, amelyen Dudás partnerei Sebastian Buchholcz altszaxofonos és Yldiz Ibrahimova bolgár-török énekesnő voltak. Az énekesnő miatt ezen a lemezen erősebb a folklórhatás (két bolgár dalon kívül helyet kapott rajt Bartók Mikrokozmoszának Bali szigetéről című darabja is). A témákat általában Dudás intonálja klarinéton, Ibrahimova négy oktávot kitevő hangján átveszi azokat, majd Bucholcz is bekapcsolódik a zene folyamatába, s ettől kezdve a három szólam bonyolult rendben követi vagy szövi át egymást. Erre a koncert hangulatát őrző lemezre a kortárs hangzás épp annyira jellemző, mint a szabad (dzsessz)improvizáció vagy az archaikus népzenei háttér jelenléte.
A kísérletező szellemű, olykor meglehetősen elvont szférákban kalandozó Dudás bizonyára számol azzal, hogy a komolyzene elkötelezeti jei a dzsesszes kiejtést és tagolást, a hagyományos dzsessz hívei pedig a kortárs hangzásokat fogadják idegenkedve zenéjében. Aki persze az előítéletek, a mesterségesen keletkezett kategóriák feloldására, az általa értékesnek tartott zenei formák és kifejezőeszközök képviseletére tette az életét, aligha pályázhat a popsztárok népszerűségére. Be kell érnie azzal, hogy vájtfülűek szűk körű, de érdeklődő rétege kíváncsi művészetére. Ez a kör vélhetően megkülönböztetett figyelemmel fogadja majd ennek a két CD-nek a megjelenését (Pannon Classic).
(Napi Magyarország, 1998)