Mezei Szilárd: Mint amikor tavasz; Cerkno

Mezei Szilárd egyre hangsúlyosabb jelenléte arra példa, hogyan lehet a peremből centrum. Kérdés persze, hogy a kísérletező szelleméről ismert vajdasági magyar kulturális közeg, amely pl. Nagy Józsefet – akivel Mezei rendszeresen dolgozik – adta a világnak, milyen nézőpontból és mennyiben minősül peremhelyzetűnek. Valami nagy, mélyről jövő, erős felhajtóerő működik abban a térségben, amely úgy kapcsolódik a kortárs művészet érvényes irányaihoz, hogy saját történeti tapasztalataiból, kulturális hagyományaiból és a természeti környezetből meríti hozzá az anyagot. Mezei világképe a magyar népzenét, a 20. századi zenét és a jazzt egyaránt magába foglalja, amint azt különböző arányokban két újabb lemeze is tükrözi. Hangszere a jazzben ritkán előforduló brácsa és a nagybőgő. Ezekkel szólólemezt kiadni istenkísértés, ám a 2005-ben rögzített Mint amikor tavasz eredeti, tartalmas vállalkozás. Mezei virtuóz módon kezeli a vonót, az olykor piktogrammal jelölt, drámai feszültségű darabok burjánzanak a zenei gondolatoktól, intenzitásuk szinte fizikai hatást gyakorol a hallgatóra.

A Cerkno a címül választott szlovén városban 2006-ban adott koncert felvétele, Mezei második, nemzetközi figyelmet keltő lemeze a londoni Leo Recordsnál. A trió állandó tagjain – Malina Ervin (bőgő) és Csík István (dob) – kívül két kiváló szerb muzsikus – Bogdan Rankovic (basszusklarinét, altszaxofon) és Milan Aleksic (zongora) - alkotja a kvintettet, amely ritkán tapasztalt energiákkal szólaltatja meg a zenekarvezető nagyívű szerzeményeit. Fegyelmezetten strukturált, súlyos, mégis szabadon szárnyaló zene ez, amely úgy kalandozik az atonalitás birodalmában, hogy közben megőrzi ritmikusságát, szvinges lüktetését.

Mezei Szilárd: Mint amikor tavasz

****

Szilárd Mezei Quintet: Cerkno

*****

(Gramofon, 2008/1)