Pannon jazz (A JOKA sorozata)

 

Volt idő, amikor két forintba került a főzőkolbász, és évente mindössze négy-öt jazzl­emez látott napvilágot Magyarországon. A nosztalgiázók érdekes módon általában az első tényre emlékeznek, talán azt sem vették észre, hogy a hanglemezgyártás állami monopóliuma a nyolcvanas évek végén megszűnt, a rét kivirágzott, nagy nemzetközi kiadók vertek hídfő­állásokat a Kárpát-medencében, kis magáncégek tucatjai alakultak, no és a muzsikusok is egyre-másra jelentetnek meg lemezeket. Ami a kínálatot illeti, itt van a Kánaán.  

A független kiadók között publikációinak impozáns mennyiségével figyelmet keltő helyet vívott ki magának a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány (JOKA). A magyar jazz történetével kapcsolatos adatok gyűjtésére, feldolgozására és megismertetésére létrejött alapítvány kiad­ványai Pannon Jazz márkanévvel jelennek meg: az egységes kiállítású, zöld-fekete-fehér borí­tó­jú ezüstlemezek elsősorban olyan hazai muzsikusok felvételeit tartalmazzák, akik másutt nem, vagy alig jutottak lehetőségekhez. Az 1995-ös első megjelenés, Deseő Csaba brácsás Magic Violin című CD-je óta több mint három tucat hanghordozó került ki a Pannon Jazz műhelyéből. Hogy milyen forrásokból sikerül Simon Géza Gábor sorozatszerkesztőnek elő­teremtenie a kiadáshoz szükséges anyagi fedezetet, arra egyebek mellett a támogató cégeknek a borítókon felsorolt nevéből lehet következtetni. Mindenesetre a 3-500 példányban megjele­nő lemezek kaphatók a nagyobb hanglemezboltokban, ami azt jelzi, hogy a kiadónak nemcsak a dokumentálás és a reprezentálás, hanem a termékek forgalmazása is célja. A kivételes hangminőségben készülő sorozat iránt külföldön, például Japánban is érdeklődés mutatkozik.

A dzsessz történetében gyakori, hogy a lemezkiadók határozott profilt alakítanak ki maguknak. A Pannon Jazz kiadványaira nem jellemző a stiláris egysíkúság: a századelő jazzes tánczenéjétől a dixielanden és a swingen át a modern irányzatokig sokféle zene kap helyet a korongokon. Éppúgy felvételhez jutott a Lucky Boys Dixieland és a Bohém Ragtime Band, mint az önálló lemezzel jelentkező Balázs Elemér dobos, a Szekszárdi Jazz Quartet, a középnemzedékhez tartozó Csepregi Gyula szaxofonos, a Hungarian Bop Art Orchestra, vagy a hatvanadik életévét a minap ünneplő Berkes Balázs bőgős. Van néhány muzsikus, aki visszatérő rendszerességgel jelenik meg a Pannon Jazz színeiben. Ilyen Vukán György zongorista, a Németországban élő Dudás Lajos klarinétos, a Párizsban letelepedett Yochk´o Seffer szaxofonos, Grencsó István, Bürger Miklós zongorista, Deseő Csaba, és leginkább a kiadó felfedezettje, a Trio Acoustic együttes.

Kétségtelen, hogy éppen a stiláris sokféleség, az előadói gárda heterogenitása és a CD-k hullámzó zenei színvonala miatt a szakma egy része ellentmondásosan ítéli meg a JOKA kiadói tevékenységét. Ebben alighanem régi reflexek is szerepet játszanak, hiszen annak idején egy-egy lemez megjelenése minőségi garanciát feltételezett. Ma már a kiadók szabadon dönthetnek céljaikról és üzletpolitikájukról, a vásárló pedig arról, hogy igényli-e a terméket. A Pannon Jazz sajátos szín a magyar dzsessz egyre változatosabb palettáján: hogy kiadványai közül melyek bizonyulnak értékállónak, annak eldöntésében majd segít az idő.

(Napi Magyarország, 1998)