Gitár a kézben (Gyárfás István, Pat Metheny-Charlie Haden)
A gitár a bendzsót kiszorító ritmushangszerként tűnt fel a dzsesszben a húszas években. Korlátozott hangereje és technikai lehetőségei miatt sokáig másodlagos szerepet játszott, míg az elektromos erősítés feltalálásával a harmincas évek végén Charlie Christian, Benny Goodman népszerű együttesének tagja, par excellence szólóhangszerré nem tette. A technikai fejlődés azóta óriási méreteket öltött, a különböző elektronikus berendezések és szintetizátorok révén a hathúros hangszer megannyi hangszínnel, szinte zenekari hangzást imitálva szólalhat meg. Időközben a muzsikusok játékmódja is tökéletesedett, a gitár ma már képes olyan árnyalt és bonyolult kifejezésre, mint a fúvós hangszerek.
Gyárfás István, a fiatal magyar dzsesszmuzsikus figyelemre méltó, tehetséges zenész, nem sokat foglalkozik a technikával. Őt a zene érdekli, amint arról első önálló CD-je bizonyságot ad. A Live at the Jazz Café (Élőben a Jazz Caféban) ihlető környezetben rögzített 12 felvételén a main stream (a dzsessz fősodrához kapcsolódó) gitáriskola folytatójaként lép elénk. A műsorán szereplő standardek többsége (Cherokee, Boplicity, Misty, Bernie's Tune) a swing- és a bopkorszakból, a negyvenes-ötvenes évekből való; abból az időből, amit sokan a dzsessz aranykorának tartanak. Gyárfás nem tesz egyebet, mint a maga nyílt, közvetlen módján engedi, hogy ujjai érintésére megszólaljanak ezek a szerzemények. Ösztönös muzikalitása odaadással és életigenléssel párosul; ezért is volt szerencsés ötlet élő környezetben megörökíteni játékát. Az előadásmódjából áradó természetesség és szeretet nem hagyja hidegen a hallgatót: ahogyan peregnek a sodró tempójú vagy balladai hangvételű számok, úgy kezdi magát jobban – otthonosabban – érezni a világban. Gitározására a lemez tanúsága szerint hatással volt Wes Montgomery oktávtechnikája, de az elődök csak utalásszerűén jelennek meg melodikus, tiszta szólamvezetésű játékában. A változatos anyag néhány darabjának hangszerelése Regős István nevéhez fűződik, aki szaxofonosként is közreműködött a felvételen. Rajta kívül még trombitán Fekete István, szaxofonon Winand Gábor, bőgőn Hárs Viktor csatlakozott a Czakó Péter bőgős és Jeszenszky György alkotta, összeszokott Gyárfás-trióhoz.
Fiatal magyar kollégájával ellentétben az amerikai Pat Metheny, a dzsessz legnagyobb sztárjainak egyike az elektronikus kísérletezés úttörője. Lemezein, koncertjein gyakran használja a Synclavier nevű gitárszintetizátort, amellyel különleges hangzásokat képes előcsalni hangszeréből. Most azonban Charlie Haden bőgős oldalán olyan CD-vel jelentkezett, amelyik akusztikus, illetve tiszta elektromosgitár-hangját állítja előtérbe. A Beyond the Missouri Sky (Missouri égboltján túl) két befutott, népszerű muzsikus vallomása a szülőföldről. Mindketten ebben az államban látták meg a napvilágot, sokféle zenét játszottak a rocktól a free-ig, ezúttal azonban olyan közkeletű, szép dallamokból (The Moon Is a Harsh Mistress, The Precious Jewel, He's Gone Away, Cinema Paradiso) állították össze lemezüket, amelyek meghitt alapot szolgáltatnak a tanúságtételhez. Az ő látószögükből Missouri tágas égboltja alatt békésen megfér egymás mellett a spirituálé, a country, a pop és a dzsessz – az amerikai televény megannyi hajtása. A lassú tempóban kibontakozó, bensőséges hangvételű számokban a kamarajáték megannyi finom megoldásával élnek. Haden úgy érezte, egy szál gitár és bőgő beszűkítené lehetőségeiket, ezért a duóban felvett anyaghoz utólag – kissé finomkodóra sikeredett – zenekari aláfestéseket és színező hatásokat illesztettek. A CD-k műanyag tokjaival nehezen megbarátkozó zenegyűjtők számára különösen becsessé teheti az albumot a leporellószerűen kinyitható, esztétikus kartoncsomagolás, amelyhez a két muzsikus hitvallását megörökítő kísérőfüzet társul.
(Új Magyarország, 1997)