Három szólamban (Dániel Annah, Bornemissza Mária, Aziza Mustafa Zadeh)
A dzsesszben nem jellemző a szaxofonosnők:, a bőgősnők, a dobosnők jelenléte (bár mindegyikre akad példa), a nők igazi hangszere a hang. A blues és a dzsessz történetét bearanyozzák a jobbnál jobb énekesnők, most ne foglaljuk a helyet felsorolásukkal. Kelet-Európában mások a hagyományok, errefelé inkább az olaszos bel canto éneklési mód dívik, az a hangképzés, kiejtés és hangsúlyeltolódásos időfelfogás, ami a dzsessz nagy énekesnőit jellemzi, nem anyanyelve az itt született előadóknak. A magyar prozódia nem kedvez a dzsessz által megkívánt hajlításoknak, az angol szövegek magyar változatai giccsesnek hatnak, ráadásul a hivatalos kultúrpolitika jó pár évtizeden át megtiltotta az idegen nyelvű rádidófelvételek készítését. Nem lehet csodálni, hogy egy kezünkön megszámolhatok a magyar énekesnők önálló dzsesszlemezei.
Dániel Annah (néma „h") még csak húszas éveinek közepén jár, de már két CD-t is elkönyvelhet magának. Az első „Swing Rhythm Revival" (A swing ritmus újjáéledése) címmel 1995-ben, a második „All That Swing" (Mindhalálig swing) elnevezéssel 1997-ben jelent meg. A fiatal énekesnő gyakori vendége a fővárosi kluboknak és szórakozóhelyeknek, a több száz fellépés, amit maga mögött tudhat, nagymértékben hozzásegítette előadói arcélének kialakításához. Különös repertoárt választott magának: a 30-as évek örökzöldjeit és korabeli stílusba áttett mai számokat ad elő. Dániel Annah nem rekonstruálásra törekszik, hanem életet, vonzó dallamokat, lüktető ritmust talált ezekben a szerzeményekben. Az akkor népszerű, azóta többnyire elfeledett dalokat korlátozott kiterjedésű, búgó alt hangon szólaltatja meg, előadásmódja nem annyira dzseszszes formálásával, mint inkább érzéki artikulációjával hat. Kitűnő muzsikustársakat választott maga mellé (Szalóky Béla – trombita, szárnykürt, György Ákos – zongora, Gyárfás István – gitár, Hárs Viktor – bőgő és Balázs Elemér – dob), akik vibráló, modern zenei hátteret teremtenek az érzelmek széles skáláját felvonultató darabokhoz. (Belvárosi Zene MK)
Bornemissza Mária neve a magyar dzsesszkedvelők többsége előtt ismeretlen. A Pécsett élő tanárnő a magyar dzsessz sok kitűnő muzsikusával játszott már együtt, ám tevékenysége elsősorban városára szorítkozik. Kár, mert a Gershwin-centenáriumra megjelent In memoriam című CD érett, rokonszenves énekesnőnek mutatja. A lemezre került híres Gershwin-dalok jó része összefonódott Ella Fitzgerald pályájával, akinek előadásmódja a lemez tanúsága szerint meghatározó volt Bornemissza Máriára. Nemcsak hangfekvése hasonlít az amerikai énekesnőéhez, hanem sikerrel műveli jellegzetes, ördöngös scattechnikáját (rögtönzés szöveg nélküli, ritmikus szótagokkal) is. A hatás néhány esetben túlságosan közvetlennek mutatkozik, a lemez mégsem Fitzgerald magyar változata, hanem egy saját hanggal és előadói egyéniséggel rendelkező énekesnő felfedezésszámba menő bemutatkozása.
Az örmény származású Aziza Mustafa Zadeh apja, a legendás Vagim Mustafa Zadeh nyomdokain evezett be a dzsessz vizeire. A Németországban (is) élő bakui előadónő hatodik CD-jén szerzőként, zongoristaként és énekesként egyaránt megjelenik. Korábbi lemezein olyanok voltak a partnerei, mint Chick Corea, Al Di Meola, Stanley Clarke, Bill Evans, most pedig Toots Thielemans harmonikás, Philip Catherine gitáros és Eduardo Contrera ütős szegődött kíséretéül. A „Jazziza" egy modern, sokoldalú muzsikusi személyiség erőteljes megnyilatkozása. Sok forrásból – az örmény népzenéből, a bluesból, a bossa novából, áz örökzöldekből, a bop klasszikusaiból – merít, ezeket az elemeket rendhagyó módon építi be saját világába. Aziza drámai adottságokkal rendelkező, kiváló zongorista, billentése hol nőiesen lírai, hol férfiasan perkusszív. Éneklése kevésbé meggyőző: hangja vékony, előadásmódja olykor mesterkélt, scattechnikája pedig Ursula Dudziak hatását viseli magán. (Columbia)
(Napi Magyarország, 1998)