Két egyéniség (Oláh Kálmán, Brad Mehldau)

 

 

A zongora a dzsessz legsok­oldalúbb hangszere: egyszerre tölt be dallam-, harmónia- és rit­musvivő szerepet. A dzsessz klasszikus formációja a zongo­ra-bőgő-dob trió, amely a korlá­tozott létszám ellenére a zene teljes univerzumát képes megje­leníteni. A közelmúltban két olyan CD is megjelent, amelyek zongoratriók játékát ihlető klub­környezetben örökítették meg Budapesten és New Yorkban.

Az 1970-es születésű Oláh Kálmán az ifjabb magyar ze­nésznemzedék kiemelkedően tehetséges tagja. Együttese, a Trio Midnight 1990-ben alakult meg. 1995-ben elnyerték a fia­tal európai együttesek számára kiírt Hoeilaart versenyt, ahol ő a legjobb szólista díjat kapta. Ezt követően egy jelentős ame­rikai zongoraversenyen a har­madik helyet szerezte meg. Sokirányú zenei elképzelései­nek lenyomatát több lemez őr­zi, például a szextettel készített Night Silence vagy a vonósné­gyessel rögzített Trio Midnight With Strings. Triójával ez az el­ső önálló CD-je (Live in Buda­pest), amely sok emlékezetes hangverseny helyszínén, a Marczibányi téri művelődési központban készült. Nem vélet­len, hogy a zenekar trió néven szerepel, és nem Oláh Kálmán nevét viseli. Ez a választás egy­értelműen utal a zenei elképze­lésre, nem a szólista és az őt kí­sérő muzsikusok játékáról, ha­nem három egyenrangú hang­szeres együtteséről van szó. Ze­nei világában a Trio Midnight a dzsessz main stream áramlatához (fősodor) kapcsolódik, ezen a lemezen modern klasszi­kusok (Bill Evans, Miles Davis, Joe Henderson, Cole Porter)  szerzeményei szerepelnek. Oláh Kálmán kifinomult forma­kultúrája mindenekelőtt a kom­pozíció tiszteletében nyilvánul meg: belülről közelít a válasz­tott darabokhoz, és még a legel-vontabb megközelítésben (pél­dául az All of You kromatikus bevezetője) is mindig visszatér a kiindulóponthoz. A társak (Egri János – bőgő, Balázs Elemér – dob) rendkívül muzi­kális, beleérző játékának is ré­sze van abban, hogy ezt a lemezt a hagyományos triójáték csúcsteljesítményei között tart­hatjuk számon. (Pannon Jazz)

The Art of the Trio II. (A trió művészete) – ezt a címet kapta az amerikai Brad Mehldau zon­gorista legújabb CD-je, amelyet a híres Village Vanguard klub­ban rögzítettek. A cím arra utal, hogy Mehldau is a közös játékra helyezi a hangsúlyt, ám némi­képp másnak lehetünk tanúi. Az Oláh Kálmánnal egyidős, töb­bek között Joshua Redman sza­xofonos zenekarából ismert zon­gorista játékát gyakran hasonlít­ják Bill Evanséhoz vagy Keith Jarettéhez, ami ellen ő termé­szetesen tiltakozik. A párhuzam­ban kétségtelenül van annyi igazság, hogy Mehldau is szug­gesztív egyéniség, aki a válasz­tott darabokat (Porter, Monk, Kern, Mercer, Coltrane szerzményei) eszköznek tekinti saját belső világának kivitele­zéséhez. Szabadon gazdálkodik a témákkal, egyes motívumokat felkap, mély átéléssel hosszan variál, majd újabb ihletforrásért visszatér a fő dallamhoz. Az együttes ritmikai koncepciója modern felfogásra vall, a bőgő (Larry Grenadier) és a dob (Jorge Rossy) nem témákból kö­vetkező egyenletes lüktetés biz­tosítja, hanem tördeli a ritmust, és sokszor ellenpontszerűen önálló életet él. Ez a szenvedé­lyes, kitűnő lemez jelentős zon­gorista-személyiségnek mutatja Brad Mehldaut. Az improvizatív zene tartalékai, úgy teszik kimeríthetetlenek.(Warner)

(Zárójeles megjegyzés: min­den elismerés a magyar hang­mérnököknek, Szálai Lászlónak és Zsidai Jánosnak, akik reme­kül rögzítették a Trio Midnight játékát, különösen a bőgő tisztán zengő, éneklő szólamait.)

(Napi Magyarország, 1998)