Oláh-Sambeat-Szandai-Miralta: Sketches of Pangea

Oláh Kálmán kezének érintése a követ is képes arannyá változtatni. Melodikus invenció, harmóniai gazdagság, érzelemdús, modern hangzás, sodró zeneiség – sorolhatjuk zenéje jellemzőit. Jelenléte akkor is meghatározó, mint a Sketches of Pangea esetében, amikor a tizenkét számnak csak a harmadát jegyzi. A kvartett két magyar és két katalán muzsikus együttese, és a meghatározás a kapcsolat lényegét is kifejezi: a nemzetiségi és távolságbeli különbségek ellenére közös nevező fűzi össze az előadókat. Mintha zenei tejtestvérek kezelnék a hangszereket. Semmi nem fejezi ezt ki jobban, mint Oláh Magyar Vázlat No.2. című szerzeménye, amely a pentaton magyar népdalformából kasztanyettával kísért spanyolos lüktetésbe vált a téma kibontása után. Persze van más, a jazz törzsanyagához közelebb eső találkozási pont is, mint a magyar zongoristának az excentrikus amerikai előd, Thelonious Monk előtt tisztelgő kompozíciója. A lemez címe történelem előtt időkre utal. A Pangea vagy Pangaea (ógörög Παγγαία, azaz „az egész föld”) az a szuperkontinens, amely a paleozoikum és mezozoikum korszakokban létezett, és amelyből a lemeztektonikai mozgások révén kivált minden mai kontinens. A keletkezéstörténet persze csak tematikus keretét adja annak a sokrétű és sokszínű modern main stream zenének, ami a zene anyagát kiteszi. A lemez erős kompozíciós bázisra épül, amihez a szoprán- és altszaxofonon is erőteljesen játszó Perico Sambeat öt darabbal járul hozzá. De talán ennél is fontosabb a megvalósítás módja, amely a kitűnő egyéni teljesítmények révén esetünkben magas osztályzatra érdemesíti a BMC nemzetköziesítési törekvését. Katalónia és a Kárpát-medence a Pangeán sem lehetett ennyire közel egymáshoz.

*****

(Gramofon, 2011/2)