Ritmusorgia (Art Blakey, Major Balázs)
A dzsesszben minden új stílus megjelenését a ritmus újfajta felfogása készítette elő. A dzsesszdob mint komplex hangszer-együttes az ötvenes években, a bebop stílus révén nyerte el nagykorúságát, és a free, azaz a szabad dzsessz hatvanas évekbeli megjelenésével vált a zene teljes jogú alkotóelemévé. A modern dobjáték egyik úttörője Art Blakey, akit nemcsak kivételes technikája, hanem fiatal nemzedékek sorát gondozó zenekarvezetői ténykedése miatt is kitüntetett hely illet meg a dzsessz történetében.
Blakey egyike volt az elsőknek, akik az afrikai és a latin ritmusokban keresték a dzsessz előzményeit. Az ötvenes években több dobfelvételt készített ütőhangszeresek közreműködésével, amelyek közül az annak idején két lemezen kiadott „Orgy In Rhythm" (Ritmusorgia) most a Blue Note cég korlátozott példányszámú, ínyenceknek szánt Conoisseur-sorozatban újra megjelent. A nyolc felvételen tizenkét muzsikus játszik, két hangszercsoportban. A dzsesszdobosokat Blakey, Jo Jones, Arthur Taylor és Specs Wright, a latin ütőhangszereseket többek között Sabu és Potato Valdez képviseli, míg afrikai furulyákon Herbie Mann, zongorán a fiatal Ray Bryant, bőgőn Wendel Marshal játszik. Blakey pusztán a darabok vázlatával érkezett a stúdióba, próbát sem tartottak, a zene így az első perctől kezdve az utolsóig improvizáció. A hangzás afro-latin jellegű, de vannak számok, amelyek a modern dzsesszdobok egymással versengő szólóira épülnek. Játékosság, lendület, sziporkázó hang-szeres és ritmikai ötletek jellemzik ezt a különleges összeállítást, amely több, mint kiváló dobosok tűzijátéka: zeneként is érdemes a figyelemre.
Blakey felvételét csaknem négy évtized múltán követte egy merész magyar vállalkozás, a Mezőtúron élő Major Balázs „Határok közötti végtelen" című önálló lemeze. Nem kis elhivatottság és önbizalom szükséges ahhoz, hogy valaki ma hetven percnyi ütőhangszeres lemezzel jelentkezzen, hiszen a hangszer művelőinek és híveinek viszonylag szűk körén kívül aligha számíthat érdeklődésre. A gondosan felépített, változatos anyagból kitetszik, hogy Major, aki Kovács Gyula tanítványa volt, a dobegyüttest olyan kifejezőeszköznek tekinti, amely a zene több paraméterét (dallam, ritmus, hangszín, dinamika) felvonultatva alkalmas önálló kompozíciók megszólaltatására. Nem pusztán játszik, hanem komponál és kommunikál a hangszeren; technikai felkészültségét és rögtönzőképességeit a zenei és ritmikai gondolat(sor)ok kibontásának szolgálatába állítja. Feszes szerkezetű szerzeményei – köztük két „dobszimfónia" – a hangok egymáshoz és a csendhez fűződő viszonyának dramatikus rajzai. A Tandem kiadó gondozásában megjelent kivételes minőségű audiofil CD hazai előzmények nélküli, heroikus kísérlet a dob funkcióinak kiterjesztésére, újjáértelmezésére és elfogadtatására.
(Új Magyarország, 1997)