Hangraforgó (Cassandra Wilson, Diana Krall, Mary Stallings)

Cassandra Wilson, aki a jazz és a funky ötvözetét megteremtő New York-i M-base csoport tagjaként tette ismertté nevét jó két évtizeddel ezelőtt, egy ideje zsinórban a szavazólisták élén végez.  Traveling Miles című lemeze tematikus tisztelgés a legendás trombitás, Miles Davis emléke előtt. Wilson a pályáján áttörést hozó Blue Light Till Dawn c. albumához hasonlóan ezúttal is minimális hangszeres kísérettel (gitárok, bőgő, ütőhangszerek) dolgozik. A rendhagyó feldolgozásokban a jazz és a blues épp úgy jelen van, mint a rock vagy a country elemei. Füstösen szálló alt hang, posztmodern eklektika, nagyvárosi spleen: Cassandra Wilson művé­szetének egyedi jegyei. Ismétlődő jegyei, mondhatjuk, hiszen ezek a tulajdonságok az énekesnő utóbbi lemezeiről köszönnek vissza. Wilson pályáján az atmoszférikus spontaneitás és a kiszámítható modorosság keresztútjához érkezett: vajh sikerülne a jó nyomon tovább haladnia.

Diana Krall attraktív jelenség, amely adottság ugyan senkit nem tesz jazzmuzsikussá, de minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy a szőke kanadai énekes-zongorista csillaga ilyen magasra íveljen. Aki ismeri korábbi, Love Scenes c. lemezét, tanúsíthatja, hogy a jazz fősodrában evező Krall kisasszony emellett felkészült zongorista, hipnotikus hatású énekes, s ami fölöttébb fontos szempont, a tempós számokban húzósan szvingel. Mindeme érdemei a jelek szerint nem voltak elegendőek ahhoz, hogy kikerülje a zsákutcát, amibe oly sok jazzmuzsikus belesétál: az európai klasszikus zene letéteményesének számító vonószenekari kísérettel készíteni lemezanyagot. A Look of Love balladáinak és lassú bossa nováinak édesbús vonóskísérete semlegesíti Krall előadásmódjának izgalmas karcosságát, a negédes hangvétel kioltja a dalokban rejlő drámaiságot. Ágyban, párnák között kellemes altató a lemez, ébren azonban az énekesnő kedvelt trióformációja ajánlható.

A New York Times cikkírójának igaza volt: ha hamisítatlan jazzt akarunk hallgatni, Mary Stallings lemezét kell a lejátszóra helyeznünk. A San Franciscóban élő, 1939-ben született előadó pályáját Dizzy Gillespie egyengette, már amikor az nem ruhatervezéssel, belső­építészettel és gyermekneveléssel foglalkozott. A hosszú kihagyás népszerűségére hátrányosan, művészetére előnyösen hatott. Stallings a jazzénekesnők Billie Holiday és Sarah Vaughan nevével fémjelzett vonulatához tartozik, akik életükkel hitelesítették művészetüket. A Live at the Village Vanguard a híres New York-i klubban rögzített, varázsos hangulatú lemez. Stallings három és fél oktávos, bluesosan nyers hangjához mélyen átélt, érzelemdús előadásmód társul. Repertoárja hagyományos, egyénisége modern. Gesztusai őszinték, igazak, bensőségesek, ugyanakkor drámai hatásúak. A nagy üzleti forgalomban megváltás e tiszta hang, a lélek pőre kitárulkozása.

(Magyar Nemzet, 2001)