Ünnep lehetett volna XXXII.
Hát akkor vitázzunk kicsit a dzsesszről. A megszólított jogán, a legrégibb folyamatos múltra visszatekintő magyar dzsesszfesztivál, a Debreceni Jazznapok képviseletében a következő ténybeli korrekcióval látom helyrebillenthetőnek a Végső Zoltán kritikájára megjelent, számos aláírással jegyzett hozzászólás (Ünnep volt, ÉS, 2003/41.) igazságtartalmát.
1. Gőz Lászlót nem arra kértük meg, hogy segítsen fesztiválunk programjának összeállításában. Ezt megoldottuk magunk az idén létrehívott nemzetközi kuratórium közreműködésével. A BMC igazgatóját azért kerestük meg, mert fesztiválunk első napját egy - hazai vagy külföldi - lemezkiadó bemutatásának kívántuk szentelni, s mivel a BMC e tekintetben ma zászlóshajónak tekinthető, munkájuk elismeréseként rájuk esett a választásunk. Amikor a fesztivál teljes költségtervezete összeállt, sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy csak akkor maradunk a kereteken belül, ha a műsort háromnaposra szűkítjük, s a negyedik estet, a Gőz által előbb öt-, majd négymillió forintért ajánlott BMC-programot elhagyjuk. Ezt még a nyár elején tudattuk vele, mire ő közölte, a nekünk javasolt három együttest promóciós okokból mindenképpen fel kell léptetnie, ha nem Debrecenben, hát Budapesten, de ígéretet tett arra, hogy nem keresztezi a debreceni fesztivál időpontját. Mivel az addigi tárgyalások szóban zajlottak, s a megállapodást nem rögzítette szerződés, úgy tűnt, mindkét részről korrekt módon zártuk le az ügyet. Kárpótlásul vállaltuk, hogy az idén elmaradt BMC-estet a jövő évben beiktatjuk programunkba.
2. Ezt követően szeptemberben a sajtóból értesültünk arról, hogy a BMC koncertje Budapest Jazz Fesztivál néven a debreceniével azonos időpontban kerül megrendezésre, sőt a Magyar Jazz Szövetség jóvoltából "A magyar Jazz ünnepe" alcímmel foglalja le a média dzsesszre szánt közlési felületeit. Az a tény, hogy a szövetség a debreceni fesztivál időpontjának ismeretében szállt fel a BMC hajójára, fölveti a kérdést, hogy vajon a dzsessz ügyéért tevékenykedő szervezet a magyar dzsessz egésze érdekében adta-e nevét és támogatását az - ismétlem - eredetileg lemezbemutatónak szánt, s részben akként jegyzett fővárosi koncertekhez. (A hazai fesztiválszervezők bizonyára szívesen megismerkednének a know-how-val is, hogy miként sikerült az egy adott muzsikusi kört felléptető budapesti dzsesszünnepre hirtelenjében ötmillió forint támogatást szerezni a kultuszminisztériumtól, kettőt a Nemzeti Kulturális Alaptól és ötöt a IX. kerületi önkormányzattól, amikor a szövetség ebben az évben három vidéki fesztiválra, "nagy eredményként" hatmilliót tudott kicsikarni.)
3. A dzsessz élő műfaj, koncerteken, klubokban létezik igazán, létérdeke tehát, hogy minél sűrűbben, minél több helyütt találjon pódiumot magának. E megfontolásból támogatja rendszeres fellépések biztosításával Debrecen városa is az improvizatív zene művelőit. A két esemény egybeesése fesztiválunknak - amelyen 78 magyar és 20 amerikai muzsikus mutatkozott be - szervezésben, publicitásban és látogatottságban jelentős hátrányokat okozott. (Ugyanakkor törekvéseinket igazolja, hogy pl. az ÉS kritikusa a mi programunkat találta szakmailag vonzóbbnak.) Ezért azt gondoljuk: bajos volna olyan dzsesszkedvelőt fellelni széles e hazában, aki azonosulna azzal az állítással, hogy a magyar dzsessz ma sem rózsás ügyét legjobban az segíti elő, ha fesztiválokat azonos időben rendeznek meg az ország különböző városaiban. Aki ennek ellenkezőjét hitelt érdemlően bizonyítani tudja, azt tisztelettel meghívjuk a 2004. évi, ugyancsak szeptemberben megrendezendő 33. Debreceni Jazznapokra. Ami pedig az ünnepet illeti, a Magyar Jazz Szövetségnek nemes feladata lehetne, hogy kezdeményező szerepet vállaljon a magyar dzsessz jeles napjainak (a nagykanizsai, székesfehérvári, szegedi stb., és természetesen a budapesti fesztiválnak) jövőbeni összehangolásában.
Turi Gábor
a Debreceni Jazznapok kuratóriumának elnöke,
a Magyar Jazz Szövetség elnökségi tagja
XLVII. évfolyam 43. szám, 2003. október 24.