A jazz arcai XXXIV.

Kevés hálásabb témája lehet a fotóművészetnek, mint a jazzmuzsikusok megörökítése. A jazz a pillanat zenéje, minden más kifejezési formánál nagyobb szerepet játszik benne a rögtönzés, a muzsikus fizikai és lelki állapota. De éppen a jelenlét kiszámíthatatlan intenzitása miatt nehéz is dolga a fényképésznek, hiszen azt a pillanatot kell tetten érnie, amely a zene lényegét ragadja meg. A muzsika szeretete, türelem, kitartás és professzionális felkészülés szüksé­geltetik ahhoz, hogy a fotó a felszín mögé hatoljon, és az ember és a muzsika kapcsolatának mélyebb összefüggésit tárja fel.

Az európai jazzfesztiválok gyakorlatában egyedülálló kezdeményezést indított útjára 2003-ban a Debreceni Jazznapok: sorozatban mutatja be a jazz kialakulásában fontos szerepet játszó amerikai városokat. A St. Louis-ból érkezett tíz blues-muzsikus nagy sikerű fellépését követően a 2004. évi fesztivál középpontjában a jazz bölcsőhelyeként számon tartott New Orleans zenéje állt, idén pedig a sorozat újabb állomásaként Chicago volt a vendégváros. E két utóbbi fesztivál jellegzetes perceit és alakjait örökítik meg Horváth Katalin itt kiállított fotói.

A jazznek sok arca van: lehet oldott, örömteli, lehet fájdalmasan panaszos, lehet lehen­gerlően energikus, lehet csendesen magába forduló, lehet vadultan hadakozó, lehet nyers, le­het puha, lehet elvontan távolságtartó és lehet kedvesen szeretnivaló. Horváth Katalin alko­tásai a jazz küzdelmes oldalát mutatják meg: a muzsikus és a hangszer, a muzsikus és a zenei anyag birkózásának izgalmas pillanatait. Elmélyültség, koncentráció, erőfeszítés, feszültség sugárzik ezekről a képekről, érzékeltetve, hogy magas rendű jazz az előadó teljes szellemi és fizikai jelenlétéből születik meg.

(Kiállítás-megnyitó, 2005)