Negyven év míves zene a cívisvárosban XL.
Nem az első volt, nem is a legnagyobb költségvetésből gazdálkodik, de az ország legrégebbi, folyamatosan megrendezett jazzfesztiválja az idén negyvenedik évébe lépő, mától vasárnapig tartó debreceni jazznapok. A jubileumi program méltó a kerek évfordulóhoz; a cívisvárosba az idén többek között az amerikai szaxofonos, Chris Potter is elfogadta a szervezők meghívását.
Egyestés koncertként indult 1972-ben az Aranybika szálló Bartók Termében, hogy néhány éven belül nemzetközileg is jegyzett seregszemlévé váljon a Magyar Rádió és a Kölcsey Művelődési Központ összefogásával szervezett fesztivál, a debreceni jazznapok. Sokan vannak az országban, de a határon túl is, akik nosztalgiával emlékeznek vissza az ősidők „sátoros" ünnepeire, a 70-es, 80-as évek emelkedett hangulatú koncertjeire, a világsztárok parádéjára. A jazznapok hírére a kezdet kezdetén hosszú hajú, hátizsákos fiatalok százai sereglettek Debrecenbe, ahol olyan közösségi és zenei élményben volt részük, amilyenre máshol legfeljebb csak titkon vágyhattak a szocializmus szűk, szorító falai között. A szabadság és a nonkonformizmus illúziójával ajándékozta meg az a néhány nap a résztvevőket, s a felfokozott várakozás a vasfüggöny mögé férkőző nyugati muzsikusokat is rendkívüli teljesítményre ösztönözte.
1990-ben aztán kinyílt a világ, a tiltott, tűrt, majd támogatott kategóriából kiszabadulva szabad levegőre jutott az ellenállás, a lázadás miliőjében megerősödött magyar jazzélet is. Űj fesztiválok léptek a színre, régiek szűntek meg, a verseny nem kímélte a patinás régi rendezvényeket sem. Az átalakulás évei a debreceni jazznapokat sem hagyták érintetlenül, a hullámvölgyből az ezredforduló után szabadtéri, ingyenes koncertekkel, jamboree-hangulattal, amerikai városokat bemutató sorozattal és igényes tematikus programokkal sikerült kilábalnia a rendezvénynek.
És immár küszöbön a negyvenedik találkozó, amelyen néhány napon belül 11 ország 40 formációjának 186 muzsikusa lép fel öt helyszínen. Az átlagos éveket nem meghaladó költségvetés korlátait sokszínű programmal igyekeztek átlépni a rendezők. Sztárok most is akadnak, így a világ legjobb szaxofonosai közé tartozó amerikai Chris Potter, aki a Budapest Jazz Orchestra szólistájaként nagyzenekari keretben csillogtathatja meg kivételes technikáját. Vagy Omar Hakim, a stílusteremtő Weather Report jazz-rock együttes egykori dobosa, illetve a spanyol Chano Domínguez, a flamenco jazz autentikus képviselője, hogy csak néhány nevet említsünk. A nemzetközi kínálat része az osztrák jazzest két gitártrióval, és V4 jazz marathon címmel színpadot kapnak a közeli országok cseh, lengyel, magyar, szlovák) együttesei is. Leginkább magyarok, főleg fiatalok, minden mennyiségben és felállásban.
Az itthon tavaly meghonosított rezidens művész státust Szakcsi Lakatos Béla Kossuth-díjas zongorista és a debreceni születésű, fiatal Subicz Gábor trombitás érdemelte ki: ők mindennap fellépnek a debreceni jazznapokon, de Harcsa Veronikát is háromszor láthatja a közönség különböző felállásokban. Bemutatkozik a fesztiválon Szabó Dániel zongorista kvintettje, az Egri és Pluto Active Electric Basses, Vasvári Pál és a Soul Six Band, a New Soul Band, a Tóth Sándor Kvintett, a kiállító teremben pedig Gyémánt László festőművész jazz-portréi között énekes-hangszeres duók játékát élvezhetik vasárnapig az érdeklődők.
(Magyar Nemzet, 2011)