Bacillus-dzsessz

Az egyik legfiatalabb magyar dzsesszegyüttes, az idén alakult Bacillus combo adott hangversenyt a debreceni dzsesszklub szervezésében október 3-án a Pódium teremben. A hagyományos hangszer-összeállítás (szaxofon, zongora, dob, bőgő) rendhagyó programhoz vezetett: a Bacillus teljesen önálló zenekari koncepcióval örvendeztette meg a közönséget. Lakatos Antal, Gárdonyi László, Szende Gábor és Vasváry Pál a zenéhez fűződő újfajta viszony megfogalmazására törekszik: hangszerelt kompozícióikban az erő és az előadás intenzitása került előtérbe.

Összhangban a nyocvanas évek legújabb amerikai törekvéseivel, a zenekar szabadon kezeli a dzsessztörténet során eddig „felhalmozott" zenei eszközöket, és a tagok saját egyéniségén átszűrve építi be azokat a Bacillus muzsikájába. A ragtime-tól Miles Davis legújabb lemezének motívumáig alkalmazzák és idézik a történetiség érzetét keltő megoldásokat, természetesen idézőjelben, hiszen a stílusutalások a saját zenébe ágyazva nyerik el értelmüket. Az azonosulás és a távolságtartás ambivalens hozzáállásával szinte „brechti" módszerekkel irányítják a közönség figyelmét. Gyakori fogásuk az ellenpontozás, például egy lassú ballada diatonikus dallamsorát (amit a szaxofon játszik) a zongora kiszámíthatatlanul leütött kromatikus akkordjai kísérik. Ugyanilyen szellemben fogantak a gyakori ritmusváltások is.

Az újabb magyar dzsessznemzedék hangja szólalt meg a Bacillus együttes zenéjében. A változatosan felépített műsor igen jó benyomást keltett, még akkor is, ha az említett értékek ellenére nem minden szerzemény kapott egyéni karaktert. Az együttes sztárja a kitűnő szaxofonos, Lakatos Antal, akinek nagyszerű partnere Gárdonyi László zongorista. Kettejük rögtönzéseihez nemcsak alapot adott, hanem alkotóan járult hozzá a biztos ritmusszekció.

(Hajdú-bihari Napló, 1982)