Pege-show
Kezemben az amerikai Radio Free Jazz magazin legújabb, májusi száma, amely hátlapján – másoké mellett – Walter Norris és Pege Aladár Összhang című, az Inner City lemeztársaság kiadásában megjelent albumát reklámozza. A rövid hírverésben ez áll a magyar muzsikusról: "A bőgős tűzijátékot a legendás Pege Aladár szolgáltatja."
A Magyarországon nem kevésbé legendás hírű bőgővirtuóz együttesével legutóbb a debreceni Kölcsey művelődési központ színháztermében adott hangversenyt. A nagy név csak fél házat vonzott, pedig azt hinné az ember, hogy a Pege-műsor mindig biztos pont a koncertrendezőknek. Mindenesetre valamit tudhattak azok, akik távol maradtak. A tapasztalt, rutinos zenészekből álló együttes két tenorszaxofon, gitár, bőgő (basszusgitár), dob felállásban játszott. A műsor ízelítőt adott mindenből, ami a feltételezések szerint az úgynevezett jazzközönség kedvében járhat. A meghatározó a modern swing és a rock-jazz volt, a szerzemények többsége Pegétől származott. A mérce ugyan meglehetősen alacsonyra tétetett, de a publikum kegyeit célba vevő show-műsor eklektikussága ellenére mégis élt és hatott, amiben az egyes számok és az egész műsor tetszetős felépítésének ugyanúgy része volt, mint Pege élvezetes bőgőjátékának és a fiatal Csiszár Péter felfedezésszámba menő, lendületes szaxofonszólóinak. A kitűnő muzsikusok életet tudtak vinni a nem kimondottan elmélyült és fantáziadús zenei vázba, a program így végül elérte célját: a közönség vastapsát.
Ha azonban valaki otthon feltette Pege Aladár 1970-ben kiadott Montreux Inventions című lemezét, némi szomorúsággal elegy nosztalgiával állapíthatja meg, hogy akkoriban még mást is akart a bőgő első számú magyar virtuóza.
(Hajdú-bihari Napló, 1980)