Egy szaxofon szenvedélyes hangja (David Sanborn)

A kifejezés közvetlensége miatt a dzsesszben minden más zenénél nagyobb szerepe van a sze­mélyes hangnak: egy muzsikus eredetiségét leginkább sajátos kiejtése határozza meg. A nagy úttörők hangzása azonnal felismerhető, hogy csak Coleman Hawkins, Lester Young vagy Or­nette Coleman szaxofonosok példájára utaljunk.

Altszaxofonjának felső regiszterekben mozgó, éles, szenvedélyektől fűtött tónusa alapján az amerikai David Sanbornot is megkülönböztetett hely illeti meg, az ő pályája azonban erő­sebben kötődik a soul, a rhythm and blues stílusokhoz és a popdzsesszhez, mint a rög­tönzéses kreatív muzsikáláshoz. Hangszertudását nagyra értékeli, zenei teljesítményét már kevésbé méltányolja a szakma, amit első nyilvános magyarországi koncertje is visszaigazolt. Sanborn egy rockgitáros, egy orgonista-szintetizátoros, egy dobos és egy bőgős/basszusgitáros társa­sá­gában lépett fel Debrecenben, a már említett stílusok mellé a bluest is felsorakoztatva. A nem­zetközi porondon forgolódó amerikai együttesektől elvárható magas színvonalú, összeszokott csapatmunka, az erőteljes ritmusok és a látványos hangszeres teljesítmények – amiben a zenekarvezetőn kívül főleg Ricky Peterson billentyűs jeleskedett – megtették a magukét, a hangulat fokozatosan felforrósodott, és a két ráadás számban ért a csúcspontra. A kissé fá­radtnak tűnő, de teljes intenzitással játszó, 64 éves amerikai sztár a magyar közönséget is meghódította.

A nagy sikerrel zárult koncert csak a megrögzött dzsesszhívőket hagyta kielégítetlenül. Onnan nézve ismert fordulatokból építkező, kiszámítható műveletsornak tetszett a zene, amiből – a profi előadásmód és a terjedelmes hangszerszólók ellenére – hiányzott a muzsi­ku­sok közötti kölcsönhatás, a rögtönzés spontaneitása, a közlés természetessége. A zene tenge­lyében a szaxofonos állt, minden történés a hozzá fűződő viszonyban nyert értelmet. Az, hogy milyen zenét játszik, David Sanborn esetében választás és késztetés, mintsem a hangszeres képességek függvénye. Bár készített dzsesszlemezeket, életművének döntő hányadát a már említett, populárisabb stílusok kultiválása teszi ki. Ennek példatárát nyújtotta át ezen az estén lelkes magyar híveinek.

(David Sanborn, Debrecen, Kölcsey Központ, november 18.)

(Magyar Nemzet, 2009)