Egy szék, egy mikrofon és egy ember (Bobby McFerrin)

Két koncertet is adott a hétvégén hazánkban Bobby McFerrin énekes fenomén. Szombaton Debrecenben szólóban, tegnap a fővárosban különböző műfajokat képviselő szólisták társaságában lépett a közön­ség elé. Ave Maria a cívisvárosban, hanghalászat Budapesten. Zene lélektől lélekig.

A szertartárs, vagyis a debreceni koncert az előadóra összpontosító, leszűkített környe­zetben kezdődött, de hamarosan az énektechnika kápráztató bemutatójává változott. McFerrin ze­néje a testéből született, egyik része a basszusalapot hozta, a másik a ritmust verte hozzá, a harmadik a dallamot artikulálta, vagy a hangszerszólót imitálta virtuóz komplexitással. Egyedülálló stílust alakított ki negyedszázada, és azóta a’ capella fellépésein azt variálja, színesíti, fejleszti tovább a falzettből mély basszusba váltó, négy oktávot átfogó, elképesztően hajlékony hangjával. A valaha jazzénekesként indult, világsztárrá vált előadó régen átlépte a műfaji határokat, és ritmikus, improvizatív technikájába szabadon építi be a különböző zenei zsánereket a bluestól a gospelen át Bachig és tovább.

McFerrin a nagy barokk szerző Ave Maria című dallamát szokásához híven már a közönséggel énekeltette, és a később is dalra fakadók jártassága nem hagyott kétséget afelől, hogy a teremben szép számban ültek gyakorló énekesek és zeneértő szakemberek. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a hangképzés megannyi eszközével élő, spontán ötletekben kifogyhatatlan előadói módnak határt szabnak a fizika törvényei, magyarán szükség van szünetekre. A pihenést és a közönség bekapcsolását szolgálták a színpadra hívott amatőr táncosokkal rögtönzött betétek, majd az önként jelentkező énekesekkel előadott, meglepően sok tehetséges partnert felvonultató duettek, végül a hasonlóképpen szerveződött vegyes kórus nagyszabású zárásnak szánt éneklése. Kérdés, mi történik, a képzetlenek jelentkeznek a szereplésre.

Annyi év, annyi kihívás, annyi siker után érthető, hogy Bobby McFerrin az éneklés közös örömét, az egymásra találást, a rögtönzéses alkalmi kapcsolatokat szinte a saját művészeténél fontosabb hitvallássá emelte. A zene gyógyít - mondta itt is a koncert végén ráadáspótlóként kezdeményezett kérdés-felelet játékban. Mégis, a nagy siker ellenére, a Kölcsey Központ nagytermét szép számban megtöltő érdeklődők között sokan akadtak, akik a gyógyulást in­kább az ő énekétől, mintsem a közönség soraiból verbuvált alkalmi közreműködőktől várták volna.

(Magyar Nemzet, 2010)