Ekszázisig fokozott gospel (New York State Mass Choir )

 

A műsort a színpadon a két billentyűhangszer, gitár, basszusgitár, dob összeállítású zenekar kezdi. Az oldalsó bejáratokon bevonuló 26 tagú vegyes kórus tagjai kézfogással köszöntik az útjukba eső hallgatókat. A gesztus nem üres előadói fogás: már az énekkar megszólalása előtt megteremti a kapcsolatot a közönséggel, amit David Bratton kórusvezető ütemes tapsra buz­dító mozdulataival a színpadról is igyekszik elősegíteni. Mint a fekete gyülekezetek isten­tiszteletein Amerikában, a jelenlévők tapsban, közös éneklésben kifejeződő aktív részvétele a szertartás nélkülözhetetlen része.

Gospelkoncerten ünnepi ceremónia részese az ember. Az együttlét az Úr dícséretét hiva­tott szolgálni, az eksztázisig fokozódó zene hidat ver a valóság földi és a képzelet transzcen­dens szintje közé, hogy a megtisztulás a hétköznapok terheinek elviselésére képes élménnyel ajándékozza meg a jelenlévőket. A keresztény egyházi énekek dallamait és harmóniavilágát a nyugat-afrikai törzsi kultúrák énektechnikájával és ritmikájával ötvöző fekete rabszolgák vallásgyakorlatából kinövő gospelzene gyökeresen eltér az európai énekes hagyományoktól: a keresztény templomok fegyelmezett, bensőséges énekével szemben testet-lelket megmozgató, nagy, felszabadító ünneplésben hozza el az üdvözülés ígéretét a résztvevőknek.

Az európában turnézó New York State Mass Choir egyetlen magyarországi koncertjén a gospelirodalom bevett repertoárját a kor populáris zenéjéből vett darabokkal bővítette. Az este a Beatles Let It Be című számával kezdődött, amely ugyanolyan himnikus előadásban szólalt meg, mint a nemrég elhunyt Solomon Burke soul-énekes I Need You című tempós slágere, a Heal the World című pophimnusz vagy az az Európában karácsonyi örökzöldnek számító Csendes éj, amelyre aligha ismert volna rá szerzője. A program napjaink városi fekete kultú­rájához is kapcsolódott: volt rap is, egy fekete és egy fehér kórustag felelgetős előadásában.

Az istentiszteletekből hozott felhívás-válasz forma, azaz a szólisták és a kórus folyamatos párbeszéde, egymásra hatása ugyanolyan jellegzetessége a gospel és a spirituálé zenének, mint a testmozgással kísért, hajlításokra épülő, ritmizált ének. Ennek az előadásmódnak nem a pontos artikuláció és összhang a mércéje, hanem az Úrhoz szóló üzenetek átélése és az áhítat közösségképző energiáinak felszabadítása. A kórusban több lelkész és legalább öt-hat olyan szólista énekelt, akikből képességeik alapján akár sztár is válhatna. Lenyűgöző teljesít­mé­nyüknek, a kórus eksztatikus énekének, a zenekar fergeteges ritmusú játékának egyaránt sze­repe volt abban, hogy a végén kórus és közönség együtt emelkedett a himnikus magassá­gokba. És a feloldás: jótékony csend a fájdalomküszöbig fokozott hangerő után.

(New York State Mass Choir, Kölcsey Központ, Debrecen, december 11.)

(Magyar Nemzet, 2010)