Elsőrendű zenei élmény (Binder, Szabados)
Az év dzsesszkoncertje a Kossuth egyetemen
A debreceni dzsesszklub és a KLTE dzsesszklubjának összefogásával nagyszabású dzsesszkoncertet rendeztek április 7-én a Kossuth Egyetemen. A mintegy ötszáz főnyi közönség elsőrendű zenei élmények részese lehetett.
A sort a fiatal Binder-kvintett nyitotta. Rendkívül gondosan, a szólamok és az improvizatív részek, az oldódások és feszültségek mintaszerű arányosságával felépült kompozícióik tudatos, elmélyült műhelymunkára vallottak. Zenéjük alapjában véve tonális, bár Binder Károly zongorajátékában avantgárd hangzások is megjelentek. A közönség nagy elismeréssel fogadta ezt az egyébként nem könnyen appercipiálható muzsikát, a zongorista és a két fúvós (Dresch Mihály tenorszaxofon, Friedrich Károly pozan) virtuóz szólóit.
Az est leghatalmasabb sikerét a fantasztikus napot kifogó Szabados-trió aratta. Szabados György a magyar avantgárd dzsessz elsőszámú képviselője, aki konok következetességgel, bartóki elhivatottsággal kísérletezik – a magyar népzenéből kiindulva – az önálló magyar dzsesszmuzsika megteremtésén. Itt bemutatott leghatásosabb szerzeményei azonos szerkezetűek voltak: a bal kéz ostinato játékára a tizenkét-fokúság felhasználásával épültek a népdalmotívumokból kibontakozó improvizációk. Tökéletes stílusazonosság, hihetetlen szuggesztivitás és koncentráció jellemezte a Szabados-trió játékát, amit a közönség szűnni nem akaró tapssal köszönt meg.
Ehhez az élményhez képest csalódást okozott az amúgy kiváló zenészekből álló Kőszegi-kvintett produkciója. Hard bop stílusban játszottak el néhányat a hatvanas évek továbbélő számaiból (például Miles Davistől), ám zenéjük alapjában véve hűvös interpretáció maradt, az öt zenész erőfeszítéseiből hiányzott a magasabb rendű szervezőerő, az eredmény így sok esetben kaotikus hatású lett. Egyedül Lakatos Antal életteli tenorszaxofon szólói illeszkedtek maradéktalanul a felvállalt stílusba.
Mindent összevetve a sikeres koncert igazolta a rendezők elképzeléseit, s arra is példával szolgált, hogy magyar dzsesszegyüttesek is képesek nemzetközi színvonalú zenét játszani. Ha jól megválogatják őket.
(Hajdú-bihari Napló, 1981)