Gitárparádé a Duna partján (Pat Metheny, Kurt Rosenwinkel, Eivind Aarset)
Jazztavasz címmel tizedszer rendezett koncertsorozatot Budapesten a Művészetek Palotája. A három estén a nemzetközi jazzélet kiemelkedő gitárosai álltak a középpontban.
Pat Metheny már többször járt Magyarországon, de Unity Group elnevezésű új együttesével most mutatkozott be. A ’70-es években feltűnt, melodikus és populáris hangvételű fúziós zenéjével széles körű népszerűségre szert tett muzsikust igazi sztárként fogadta a Bartók Béla hangversenyterem közönsége. Számára a fellépés ma sem kötelező penzum: háromórásra nyúlt koncertje a muzsikálás örömünnepeként maradhat meg az emlékezetben.
Metheny zenéjének jellemzői, önálló dallam- és harmóniavilága már pályája elején kialakultak, invenciója aztán a hangzásban és a különböző formációkban rejlő lehetőségek kiaknázására irányult. Előbbire saját találmánya, a 42 húros Pikasso gitár által vezérelt mechanikus hangszerekkel nagyzenekari hangzást előidéző, itt is felvillantott Orchestrion projekt, utóbbira a duó, trió, kvartett és kvintett felállásban kiadott lemezei szolgálnak például.
A hármas tagolású, az érzelmek és a zenei zsánerek széles skáláját bejáró, a szabad rögtönzésekig eljutó koncert első részében néhány régi ismert régi szerzemény hangzott el kvartett felállásban, ezt legfrissebb lemez anyaga követte a szintetizátorral kibővült kvintett előadásában, végül a gitáros duóban játszott partnereivel. Évtizedek után ismét szaxofon szól zenekarában: a világ legjobbjai közé tartozó Chris Potter nemcsak a hangzás jazzjellegét erősítette, hanem fergeteges improvizációival új lendületet is adott a zenének. Kár, hogy a hangosítás egyenetlenségei miatt csak töredékesen érvényesültek az ugyancsak kitűnő Ben Williams bőgős, Giulio Carmassi billentyűs/énekes és Antonio Sanchez dobos kvalitásai. A kevés újdonságot hozó, de nagy vehemenciával megszólaltatott zene lelkes fogadtatás azt mutatja, hogy a jazz ma is a személyes jelenlét révén gyakorolja a legnagyobb hatást a közönségre.
Nem sztárként, „csak” egyéni hangú, virtuóz gitárosként lépett másnap a Fesztivál Színház színpadára Kurt Rosenwinkel és együttese. Az ugyancsak amerikai, de Berlinben élő és tanító muzsikus az utóbbi évtizedben iratkozott fel a hangszer vezető képviselői közé. New York-i társakból álló kvartettjével Star of Jupiter című CD-jének anyagát szólaltatta meg sajátos – mások, pl. George Benson által is alkalmazott, és érdekes módon az egykori Pat Metheny Group hangzását idéző – technikával: vokálisan kísérte gitárjátékát. Az emberi hang kétségkívül humánus dimenziót ad az elektromos gitárnak, egy teljes koncerten át azonban, bravúros jellege ellenére, a mechanikusság érzetét kelti a szólókra is kiterjedő mutatvány. Ezt leszámítva rendkívüli teljesítményt nyújtott a kvartett: a feszültségkeltés és -oldás váltakozására, a játék intenzitásának fokozására, az előadásmód izzó hőfokára ritkán adódik ilyen példa a jazzben. Rosenwinkel alapvetően bebop gyökerű gitáros, aki elképesztő technikával és sebességgel képezi a hangokat. Nagyszerű társai közül is kiemelkedett Kendrick Scott kreatív dobolása.
A koncertsorozat záró estéje Európába, mégpedig Norvégiába kalauzolta az érdeklődőket. A norvég jazz az utóbbi időkben a hangzás egyedi árnyalataival gazdagította az amerikai eredetű zenét, de végtelen rugalmasság kellene ahhoz, hogy Eivind Aarset gitáros két dobosból, egy basszusgitárosból és egy hangfestőből álló Dream Logic együttesének produkcióját a jazz-zel hozzuk összefüggésbe. A hangkeltés és -manipulálás mesterséges eszközeivel élő, lassan építkező, a ritmusnak kitüntetett szerepet szánó atmoszférikus hangfolyam, ha valamihez, az alternatív rockhoz áll inkább közel. Mindenesetre nem akármilyen látvány, amint előadók a hanggenerátor gombjainak csavargatásával és laptopok billentyűinek nyomogatásával fejtenek ki zenei tevékenységet a színpadon.
(Jazztavasz, Budapest, Művészetek Palotája, május 28-30.)
(Magyar Nemzet, 2014)