Hagyomány új megközelítésben (Trio Midnight + Tim Ries)

Negyedszázada, 1990-ben alakult meg a Trio Midnight, a jazz főáramának kiemelkedő magyar képviselője.

Oláh Kálmán zongorista, Egri János bőgős és Balázs Elemér dobos hármasa az évtizedek során megannyi hazai és külföldi sIkert könyvelhetett el, rangos európai fesztiválokon szerepelt, és többek között a jazztörténet kiemelkedő személyiségével, Lee Konitz amerikai szaxofonossal készített lemezt. Csodaszámba megy, hogy az örök változásban lévő magyar jazzéletben egy csapat ilyen hosszú időn át fennmarad; ennek oka a Trio Midnight estében a zenei felfogás rokonsága és a muzsikusokat összetartó jó személyes kapcsolat.

Az évfordulót az együttes öt várost – Budapest, Debrecen, Nagyvárad, Jászberény, Vesz­prém – érintő turnén, amerikai vendégszólista közreműködésével ünnepelte meg. Tim Ries ne­vét a jazz körein kívül a Rolling Stones szaxofonosaként ismerte meg a világ, ami önmagában elegendő vonzerőnek bizonyult ahhoz, hogy Debrecenben hossszú sor várakozzon bejutásra az estnek helyet adó Sikk Klub bejárata előtt. Az élmény igazolta a termet csordulásig megtöltő közönségvárakozását: forró hangulatú koncertet vastapssal zárult, amiben legalább olyan ér­deme volt a kitűnő formában lévő magyar muzsikusoknak, mint a messze földről érkezett ven­dégnek.

A jazzben a folyamatos fejlődés, megújulás zenéjét keresők időnként értetlenkedve fi­gyelik, hogy akadnak muzsikusok, akik nem saját zene létrehozásával, hanem évtizedekkel ezelőtt keletkezett, örökzölddé vált kompozíciók megszólaltatásával kérnek maguknak helyet a nap alatt. Kétségtelen, hogy a zeneszerzői és az előadói erények nem mindig járnak kéz a kézben együtt, az igazi alkotó muzsikusok célja azonban sohasem a reprodukálás, hanem saját zenei gondolkodásmódjuk megjelenítése, ami a jazzben elsősorban a hangszeres játékban jut kifejeződésre.

A koncert első felében az együttes Kenny Barron,Cole Porter és Duke Ellington szerze­mé­nyeinek megszólaltatásával még nem lépett túl az örökzöldek hagyományos interpretációján, és az egykori Rolling Stones-sláger, a Honky Tonk Woman jazzes változata sem hozta lázba a közönséget. A második részben aztán, mindekelőtt a Duke Ellington által népszerűvé tett Caravan című szám újszerű megközelítésének – avantgárd indításból kifejlődő variációk, gyakori metrum- tempó- és zsánerváltások –  köszönhetően megváltozott a hangulat, és az elő­adás bebizonyította, hogy a Trio Midnight az örökzöldek hű tolmácsolójaként és újra­alko­tójaként is képes kiemelkedőt nyújtani. A szabadjára engedett fantázia nemcsak a trió tagjait sarkallta remek egyéni teljesítményekre, hanem a tenor- és szopránszaxofonon is egyre hang­súlyosabban megszólaló vendégszólista és magyar partnerei között is megteremtette az áram­kört, amely magasabb régiókba emelte a játékot, és felmutatta a jazz kreativitásában rejlő értékeket.

(Trio Midnight és Tim Ries koncertje, Debrecen, Sikk Klub, január 28.)

(Magyar Nemzet, 2015)