Jazzünnep a Nagytemplom árnyékában (DDJB, Karosi Júlia)
Szűkülő anyagi források, csökkenő fellépési lehetőségek és apadó figyelem szorításában rendezi meg – idén március 5. és április 5. között – a Magyar Jazz Szövetség a Magyar Jazz Ünnepe rendezvénysorozatot, amelynek keretében pár éve a fővárosi és vidéki, sőt határon túli helyszíneken mintegy másfél tucat együttes kap lehetőséget a bemutatkozásra. A fellépés díját a szövetség állja, az egyetlen feltétel, hogy a szervezők a „központi” zenekaron kívül helyi együttest is felléptessenek – már ahol létezik egyáltalán.
Debrecen természetszerűleg e téren is az ország második városa. Az ünnepi esten a legvidámabb jazzstílus, a dixieland cívis reprezentánsa, a jó negyedszázados múlttal büszkélkedő Debrecen Dixieland Jazz Band vitte a házigazda szerepét. A nyolctagú csapat törzshelyén, a nagytemplom mögötti parkban kialakított, nevét új kulturális helyszínként ismertté tevő, hangulatos Romkert kávézóban lábdobogtató ritmusokkal melegítette be a publikumot a messziről érkező vendégművészek fogadásához. A bevett dixie-repertoárból merítő, csiszolt, lendületes zenekari játékukat ezúttal is élvezetes szólókkal színesítették, mindenekelőtt a helyi születésű, de immár a fővárosban hivatásos jazzmuzsikusként tevékenykedő, több stílusban otthonos Subicz Gábor trombitás jóvoltából.
Mintha az este a jazz sokszínűségét lett volna hivatva igazolni, a szünet után következő Karosi Júlia kvartettje teljesen más világba röpítette a hallgatóságot. Az utóbbi néhány évben örvendetesen sok fiatal, jól képzett énekesnő tűnt fel a hazai pódiumokon, akiknek megjelenése új színt hozott a magyar jazzéletbe. A filozófia-esztétika szakot végző, majd jazzénekesi diplomát is szerző Karosi Júliának a minap jelent meg első CD-je. Kortársai között nem ő az első és egyetlen énekesnő, aki zeneszerzőként és szövegíróként is jegyzi angol nyelvű lemezét. Ha csak a sokoldalúság bizonyítása volna e törekvés célja, könnyen napirendre térhetnénk a jelenség fölött. Itt azonban másról, önálló utak kereséséről, tudatos művészi programokról van szó, ami méltánylandó szakmai tudással és elhivatottsággal párosul.
Karosi Júlia nem a kisebb ellenállás felé indult el. Jazzörökzöldek interpretálása és a hagyományos dalformák helyett rendhagyó dallamvezetésű, igényes harmóniavilágú, bonyolult szerkezetű szerzeményekkel jelentkezett, amelyek megszólaltatása komoly énekesi és zenészi teljesítményt kíván. Romantikus alkatával, lírai személyiségével, a letisztultság iránti vágyával nem fér össze a jazzéneklés hagyományos, ritmikus, laza frazeálása. A klasszikus zene és a modern jazz hatását egyaránt mutató, artisztikus, kontrollált előadásmódját az azonos fekvésű, hosszan kitartott hangok kultiválása és érzelmi fűtöttség jellemzi. Debrecenbe ismeretlenként érkezett, és a sikeres bemutatkozás lelkesítő érzésével távozott. Amiben, tegyük hozzá, remek társainak, Balázs Tamás zongorista, Horváth Balázs nagybőgős és Varga Bendegúz dobos harmonikus együttesének is része volt.
(Debreceni Dixieland Jazz Band, Karosi Júlia, Debrecen, Romkert, március 21.)
(Magyar Nemzet, 2012)