Koncert borosüvegre, magnószalagra és hangszerekre (Jiri Stivin)

 

Aki képes arra, hogy üres borosüvegből és félig telt üdítős palackból zenét csaljon elő, meg­érdemli a figyelmet. Aki arra is képes, hogy zenével mosolyt lopjon az emberek arcára, azt már a mágusoknak kijáró tisztelet illeti.

Jiri Stivin efféle csodalény: zenét fakaszt minden lehetséges eszközből, ami a keze ügyébe kerül; szellemes ötleteivel, burjánzó gegjeivel pedig nemcsak mosolyra, de harsány hahotázásra készteti a humorra mindig fogékony közönséget.

Egyedülálló jelenség ő napjaink zenei életében: simléderes sapkájával, gyűrött kord­bár­sony öltönyében afféle modern clown, a dzsessz mulattató mestere, aki benyúl belső zsebébe, aprócska furulyát halászik elő belőle – mindegyikben van valamilyen zeneszerszám –, s máris fújja, fújja a magáét, egyszerű kis témákat, parafrázisokat, megható dallamsorokat, grimaszos figurációkat; sőt nemcsak fújja, de bugyborékolja, gügyögi, nyögi – paródiáját adva minden megrögzült formának, idült szokásnak, modorossá merevült magamutogatásnak.

Pénteki játéka telt házat vonzott a Kölcsey Művelődési Központ tánctermébe: fiatalokat, akik ábrándos óráikban arról a kötetlen, fesztelen és humánus magatartásról álmodoznak, amit Stivin gesztusai hordoznak. Minden együtt volt tehát a rendkívüli találkozáshoz, s egyfajta kapcsolat létre is jött, ám a nagy, az igazi varázs elmaradt. Káprázatos könnyedséggel szökellt stílusról stílusra Stivin, de kényes határokon egyensúlyoz: azon a vékony vonalon, ami a bohóc­kodást a művészi humortól elválasztja. Noha jó ízlése visszatartotta a botlástól, petárdái, szellemfricskái ezúttal kissé kiszámítottnak hatottak, virtuozitása mögött nem érződött a dolgok végső oka. Megrázni, szembesítésre késztetni ugyanis csak az képes, aki valamit öntörvényűen felmutat. Idézőjelekből – bármilyen magas színvonalon is – csak idézőjel-gyűjtemény állhat össze, amely legfeljebb (magányos) kérdőjeleket foghat közre.

S az embernek előbb-utóbb hiányozni kezdenek a pontok és felkiáltójelek.

(Hajdú-bihari Napló, 1984)