Közös áhítat a Művészetek Palotájában (Keith Jarrett)

Keith Jarrett, a világhírű dzsesszzongorista fellépése ideális körülmények között, a legnagyobb rendben és békességben zajlott le Budapesten. A közönség pisszenés nélkül ülte és lelkesedte végig – négy ráadással – a két és fél órás koncertet, az odaadó figyelemtől inspirált művész pedig megnyugodva rögzíthette magában: a magyar fegyelmezett népség.

Csak azt nem értem, miért járnak az emberek Jarrett-koncertekre. Maradhatnának otthon is, jó minőségű lejátszókon, kényelmes fotelben hallgatva a zongorista évenkénti rendsze­res­séggel megjelenő szóló- vagy triólemezeit. Negyedszázada ez a menetrend: szóló vagy trió (ugyanazokkal a társakkal), élő vagy stúdió. Minden ismert, minden kiszámítható, minden ga­rantált, Jarrett szólókoncertjeinek egy része ráadásul CD-n is hozzáférhető. Az emberek mégis törik magukat, hogy részesei legyenek a közös áhítatnak, amire a Művész személyes jelenléte kínál lehetőséget. Nincs még dzsesszzongorista, akinek fellépését ilyen felfokozott várakozás előzné meg. Ebben része van a Jarrett személyét övező, excentrikus magatartásából is követ­kező mítosznak, része van a tizennyolc év hiánynak (utoljára 1989-ben járt Magyarországon), de leginkább annak a személyes, bensőséges, romantikus előadásmódnak, amely a szűkebb dzsesszközönségnél tágabb körnek is vonzóvá teszi a muzsikáját.

Budapesti fellépése semmi meglepetést nem hozott, mégsem valószínű, hogy bárki csalódottan távozott volna a Művészetek Palotájából. Azt kaptuk, olyan formában és színvo­na­lon, ami a Keith Jarrett nevével fémjelzett márkától várható. A mítosz része, hogy nem tudni, az elhangzó szerzeményekből hány volt az előre megkomponált és hány a rögtönzés. Mindegy is. Jarrett formakultúrája kivételes; ha rögtönöz, darabjai akkor is tökéletesen megformált kompozíciók érzetét keltik. Ezen az estén a varázsos dallamokat megszólaltató lírai, a játékosan ritmikus, az egyszerű motívumokat lebilincselő leleménnyel variáló Jarrett éppúgy jelen volt, mint az atonalitás felé nyitó, inkább kortárs szerzőként elénk álló muzsikus. (Új irányultságot jelezhet, hogy utóbbi énje a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a koncerten.)

Aki pedig lemaradt az emlékezetes hangversenyről, jövőre új CD-vel vigasztalódhat, akár ilyen címmel: Keith Jarrett Live in Budapest.

(Keith Jarrett koncertje, Művészetek Palotája)

(Magyar Hírlap, 2007)