Nem ez, nem az, mindig más (De Phazz)
Kortárs, kísérletező dzsessz helyi erőkkel. Heidelbergi zenészek Debrecenben.
Különös jelenség a De Phazz. A dzsesszvilág nem tartja őket számon, mert az a zene nem olyan folyó, amiben az ember csak úgy megmártózik, hogy aztán tovább menjen. Igaz, ők sem számítják magukat e műfaj letéteményeseinek. A németországi Heidelbergből indult Peter Baumgarten zenemester, Otto Engelhardt harsonás, Pat Appleton és az amerikai Karl Frierson énekesek (utóbbiak színes bőrűek) mindenféle, napjainkban divatos popzenét játszottak már, míg eljutottak legutóbbi albumukig, amelyen dzsesszes hangszerelésben, big band-környezetben adják elő korábbi repertoárjuk sikeres dalait.
Az alakváltozáson kívül az együttes sajátossága, hogy mindig az adott ország muzsikusaiból választanak kísérőket, ami kétségtelenül izgalmas vállalkozás. Debreceni koncertjükön (előtte Budapesten is feléptek) az eredmény igazolta a választást: a Modern Art Orchestra - a De Phazz deklarált véleménye szerint - a legjobb zenekar volt, akikkel valaha dolgoztak. Pedig profilját illetően a MAO inkább a kortárs, kísérletező dzsessz képviselőjeként, mintsem szórakoztató produkciók kísérőjeként van jelen a hazai dzsesszéletben. Ezúttal – némileg módosult felállásban – a mai populáris zenék avatott ismerőiként és a kitűnő hangszerelések precíz, ugyanakkor kreatív tolmácsolóiként mutatkoztak be: legalább ötven százalékban rajtuk múlott az este sikere.
Abban persze része volt a megnyerő színpadi jelenségként remeklő két énekesnek és a hangszerével a zenei folyamatokat irányító harsonásnak is. Volt itt minden: dzsessz, soul, funky, brazil, latin zene, érzelmi töltet és sodró ritmusok, nagyjából egységes hangzással, bizonyítva, hogy nem a zsáner- vagy témaválasztás, hanem az előadás minősége vihet sikerre egy vállalkozást. Könnyű zene? Előadói szempontból semmiképp sem az. A közreműködő zenekar és a szólisták nagyszerű összjátékkal, emlékezetes egyéni teljesítményekkel bizonyították, hogy lehet a zene úgynevezett populáris vonulatait is igényesen, magas szinten megszólaltatni. Különösen, ha olyan, a helyi közönségnek tett gesztussal is fűszerezik, mint a debreceni Subicz Gábor és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél egymásba fonódó, varázslatos trombitaszólója.
(De Phazz. Debreceni Kölcsey Központ, szeptember 25.)
(Magyar Nemzet, 2009)