Platypus - egy kétlábú szemével
Debrecenben tetszhalott állapotba került a jazzélet. Különböző kulturális intézmények próbálkoznak ugyan alkalmi koncertek szervezésével, de vagy a hírverés hiányos, vagy a hely nem eléggé vonzó, mindenesetre kevés átütő esemény jegyezhető fel az utókor falára. Épp ezért érdemel különös figyelmet az, ami vasárnap este a Sikk Klubban történt.
Fergeteges koncert részesei lehettek a jelenlévők a jazzkoncertek befogadására tökéletesen alkalmas pincehelyiségben. Ritkán éljük meg, hogy egy modern hangvételű, szokatlan hangzású, rendhagyó hangszer-összeállítású együttes ilyen sikert arasson. Persze, nem is jazz volt ez a hagyományos értelemben, hanem Michael Schiefel személyiségére épülő különös performance, amely úgy élt a zenei humor és irónia eszközeivel, hogy közben mélyebb tartalmakat is hordozott. A kacsacsőrű emlős hova(nem)tartozását mini "operába" foglaló, angolul elhangzó mese például azt a kimondott tanulságot sugallta, hogy sokfélék vagyunk, de így kell elfogadnunk, tisztelnünk, netán szeretnünk egymást. A megkomponált darabokban jutott hely a rögtönzéseknek, a közönség kedvező reakciójától szárnyakat kapó Schiefel önfeledten alakított, és örömteli érzés volt látni, hogy a mi Lukács Miklósunk minden helyzetben fenomenálisan szerepel.
A koncert a budapesti Goethe Institut támogatásával, a Debreceni Egyetemhez köthető, de civil szervezetként működő Deutsches Kulturforum közvetítésével és a Debreceni Jazzbarátok Köre közreműködésével jött létre, a közönség soraiban így a jazzben nem feltétlenül jártas német szakos hallgatók és a Germanista Intézet több oktatója is helyet foglalt. A szervezők 120 érdeklődőt regisztráltak, a lelkes fogadtatás azzal kecsegtet, hogy a Goethe Institut 2015-ben további jazzkoncertekkel járulhat hozzá Debrecen jazzéletének galvanizálásához.
A tanulság pedig, hogy levonjuk, az, hogy az embereknek van füle az újra és sajátosra, ha az szellemesen, hatásosan és zeneileg magas színvonalon szólal meg. Azaz: nem a vendéget kell okolni azért, ha nem ízlik neki a sótlan leves.
(jazzma.hu, 2014)