Debreceni Dzsesszegyüttes

 

Kevés vidéki város mondhat magáénak olyan hosszú múltra visszate­kintő dzsessz­együttest, mint Debrecen. Dr. Kiss Ernő együttese a hatva­nas évek eleje óta sajátos színfoltot képvisel a magyar dzsessz térképén: rendszeres vendégei a hazai találkozóknak, házigazdái a debreceni dzsessznapoknak, de jó néhányszor szerepeltek már külföldi fesztiválokon is, szép sikerrel (elég, Ha a San Sebastian-i meghívásokra gondolunk).

Az együttes az idők során változott is, de a mag – Fazekas Csaba, Gyarmati Zoltán, Mátyás Ferenc – ma is változatlan intenzitással és kedvvel lép újabb és újabb műsorokkal a közönség elé. Az utóbbi évben Deseő Csaba brácsás csatlakozott hozzájuk vendégként, ebben az össze­állításban láthattuk őket tavasszal többször is a debreceni dzsesszklub hangversenyein.

És ebben az összeállításban vettek részt a nyáron Hollandiában, az európai rádiótársaságok dzsesszegyütteseinek fesztiválján, ahol ők képvi­selték Magyarországot. Csaknem egy hétig tartott ez a fesztivál egy Amsz­terdam melletti kisvárosban, ahol a jelenkori dzsessz legkülön­bözőbb irányzatainak képviselői szerepeltek. Neves muzsikusok, zenekarok vál­tották egymást a pódiumon, s mint hazatérésük után Mátyás Ferenc el­mondta, a debreceniek is derekasan megállták a helyüket. A szép számú, lelkes közönség tapsából ítélve talán ők aratták a leg­forróbb sikert, külö­nösen a magyar folklór elemeire építő szerzeményüket fogadta nagy ová­ció. A jelenlevő szakemberek, rádiós szerkesztők máris több külföldi meg­hívást helyeztek kilá­tásba, s a siker azt példázza, hogy bár a dzsessz ős­hazája Amerika, az európai népek folklórja is olyan kincsesbánya, amely­ből bátran meríthetnek a dzsesszmuzsika művelői.

A szép nyári siker, amelyhez gratulálunk, remélhetőleg továbbra is arra ösztönzi a Deb­receni Dzsesszegyüttest, hogy kitartóan munkálkodjon önálló stílusának kialakításán. Minden­esetre kíváncsian várjuk műsoru­kat idehaza, a debreceni dzsessznapokon is, másfél hét múlva.

(Hajdú-bihari Napló, 1977)