Harsonások, ha fújják (Tehetségkutató verseny)
Amikor a Magyar Rádió Bartók főszerkesztősége 1998-ban megrendezte első dzsessz-tehetségkutató versenyét, kevesen gondolták, hogy a sorozattá összeálló kezdeményezés milyen fontos szerepet tölt majd be a magyar dzsessz utánpótlásának gondozásában.
A zongoristák vetélkedését szaxofonosok, gitárosok, énekesek, dobosok, nagybőgősök, basszusgitárosok, hegedűsök , legutóbb, május 18-án pedig harsonások erőfelmérése követte; a sor jövőre trombitásokkal zárul.
Hol van annyi harsonás Magyarországon, hogy versenyt lehessen számukra hirdetni? – fogadták tamáskodva a Zsoldos Ernőről elnevezett verseny hírét azok, akik úgy vélték: a harsona igen csak nehéz hangszer, egy kézen meg lehet számolni fiatal hazai művelőinek táborát. Mégis, lőn csoda: tizenöt ifjú hangszeres küldte el nevezési lapját, közülük az előzetes válogatók után öten kerültek be a fináléba, amelyet a Magyar Rádió Márványtermében – élő adás keretében – rendeztek meg. Egy kötelező – J.J. Johnson: Lament – és egy szabadon választott számban mutathatták meg képességeiket az ifjú muzsikusok, akik közül négyen dzsessztanulmányokat folytattak, folytatnak. A termet megtöltő szakmabeliek, hozzátartozók és dzsesszkedvelők színvonalas produkcióknak tapsolhattak. Öt hangszeres, öt bontakozó személyiség: technikai felkészültségben, szólista-képességekben, hangzásban és muzikalitásban eltérő tulajdonságokat villantottak fel, de közös vonásuk is akadt: a tehetség. A Jiggs Wigham kölni professzor által vezetett zsűri döntésének értelmében a verseny győztese Korb Attila (Kecskemét) lett, mögötte a sorrend: Négyesi Dániel (Miskolc), Bellada István (Mór), Csapó Krisztián (Veresegyháza), Kovács Tamás (Kecskemét). Örvendetes vidéki jelenlét – nyugtázhatnánk az eredetvizsgálat eredményét, ha nem tudnánk: a döntősök többsége a fővárosban tanul, illetve dolgozik.
Az ilyen versenyek a CD-felvételi lehetőségen, hangszereken, pénz- és tárgyjutalmakon, meghívásokon kívül komoly lökést adnak a pályakezdő muzsikusoknak. Az eddigi vetélkedők – olykor meglepően fiatal – győztesei közül többen ma már a magyar dzsessz elismert művészei közé tartoznak, s ami korábban elképzelhetetlen volt, néhányan (Oláh Tzumo Árpád, Szabó Dániel, Bacsó Kristóf) a dzsessz őshazájában, neves amerikai iskolákban folytathatták tovább tanulmányaikat. Nem lehet hát eléggé méltányolni a Magyar Rádió, mindenekelőtt az ötletadó-kivitelező és a díjakat előteremtő Maloschik Róbert szerkesztő érdemeit a tehetségkutatók megszervezésében.
(Magyar Hírlap, 2007)