A hang (Maria Callas)
Maria Callast nálunk a század legjelentősebb operaénekesei között tartják számon, ám a munkássága keresztmetszetét nyújtó, kétlemezes új CD kísérőfüzetében Tony Locantro úgy fogalmaz, hogy nagyságát a világ csak most kezdi elismerni.
Vajon mi az oka a kettős megítélésnek? Talán a legendás szoprán legendásan beteljesületlen magánélete, amely árnyékot vetett énekesi pályájára?
A bevándorolt görög szülőktől 1923-ban New York-ban született, tizennégy évvel később anyjával Görögországba visszatért drámai szoprán a veronai arénában 1947-ben debütált. Az igazi áttörést Verdi Puritánok című operájában Elvira szerepe hozta számára: a milanói Scala sztárja, az operaszínpadok ünnepelt vendége lett, repertoárjában egyre nagyobb helyet foglaltak el Rossini, Donizetti és Bellini operái. Az Onassis görög hajómágnással 1957-ben kezdődött, első házasságának felbomlásához vezető kapcsolata azonban véget vetett színpadi karrierjének: Callas fokozatosan visszavonult, és a nemzetközi hírességek csillogó életét élte. Bár a hatvanas évek közepén újra vállalt fellépéseket, egészsége megrendült, s amikor kapcsolatukból kilépve Onassis 1968-ban feleségül vette Jacquelin Kennedy-t, az énekesnő összeomlott. Depressziósán, teljes magányban 1977-ben Párizsban érte a halál.
Halálának 20. évfordulójára kiadója, amelyhez 1953 óta köti szerződés, reprezentatív sorozatban megjelentette összes operafelvételét. A rendkívüli vállalkozás zárásaként pedig Az évszázad hangja című albumban Callas 1954-1964 között rögzített legnépszerűbb áriáit vehetjük kézbe. A közönségközpontú összeállítás első (olasz) lemezén a már említett bel canto-szerzőkön kívül Verdi, Puccini, Catalani és Giordano híres műveinek részletei hangzanak fel különböző zenekarok kíséretével, többnyire Tullip Serafin vezényletével. A második (francia) lemezen Callas másik arcát láthatjuk: Gluck, Meyerbeer, Gounod, Delibes, Saint Saens, Bizet, Massenet és Charpentier művei szólalnak meg Georges Pretre dirigálásával. Az áriák közül jó néhány (Pillangókisasszony búcsúja, Csengettyű ária) a rádióállomások bevett darabja.
Hogy valóban Callas volt-e az évszázad énekese, az vitatható, művészeten kívüli kérdés; de hogy ez a földöntúli szépséget és drámaiságot sugárzó, méltóságteljes hang csak az övé lehetett, az bizonyos. (EMI)
(Hajdú-bihari Napló, 1997)